2011. április 21., 09:542011. április 21., 09:54
Így van ez a nagyon sötét, démon járta napokon, így vívom én a reménytelen harcot a körülöttem levő tárgyakkal, és erősen vesztésre állok. Előőrsnek a kulcsokat küldik, jó érzékkel, amikor késésben vagyok, tökéletes felderítő módjára rejtőzködnek, legtöbbször a táskám mélyén, de ravaszul mindig kikerülve mohón kutató ujjaimat. Jó módszerem van a leszerelésükre, de mindig a végsőkig halogatom a bevetését. Pedig csak annyit kell mondanom beletörődően, hogy Zsófi, ma szabadnap, nem megyünk óvodába, se dolgozóba, s akkor megadóan előbújnak, lehet zárni a kaput, indítani az autót. A kulcsok szövetségesei a telefonok, együtt bujkálnak, de nem ugyanott, hanem szétszóródva, így megosztva erőimet, hogy amikor legyengültem, könnyebben lecsaphassanak. Lehetnek az autóülés alatt, a sminkkészletemben, a szennyeskosárban, a kávédarálóban, a babaházban, a borogatóban, a tulipánok között, vagy a homokozóban is. Erre is van stratégiám, nem kell mást tennem, mint felidéznem, hol jártam a házban és körülötte az elmúlt tizenkét óra alatt, majd felgyorsítva rekonstruálom az útvonalat, magyarán rohangászok fel s alá. A telefonokat, a kettőt egy csapásra módszerrel ütöm ki, ha az egyik megkerül, mindig kiadja a másikat, mert felhívom. Nem mulasztom el, hogy ezen a ponton gúnyosan és hátborzongatóan felnevessek. Ez viszont még csak a kezdet, a valódi hadjárat ezután kezdődik, a sötét, démon járta napokon. Akkor kezd szikrázni a mikró, az elöl hagyott vasaló kamikaze módon csavarja a kábelét a bokámra, és utánam vetődik. A mosogatókagyló hörögve bugyborékol, a fáskazán fekete füstöt okád. A nagyon sötét, démon járta napokon az életunt kémény is leveti magát a magasból. Beragad a nagykapu, és az összes körmöm lepattogtatja, mielőtt kirángatom. De ez csak a sötét, démon járta napokon. Majd a barátságosan doromboló autó megáll, sunyin lapítva hallgat, s ha erőszakolom, elhaló hangon nyöszörög, és nem, és csakazértsem indul. Majd behörren a motor, és ezzel egy időben beragad a duda. És a nagyon sötét, démon járta napokon őrülten dudálva száguldunk végig a falun, és ha meredten előrenézek, nem is látom a mögöttem sorozatban nyíló kapukat. A városban már fel sem tűnök, csak a pirosnál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!