Azok, akik a legtöbbet szapulják a monitor előtt ülő fiatalokat, akikre a frász jön, ha a Facebookról hallanak, igen, éppen azok élik vígan és a legnagyobb nyilvánosság előtt a maguk közösségi életét.
2013. szeptember 08., 19:162013. szeptember 08., 19:16
Úgy, ahogy azt hajdanában megszokták/megszerették: sorban állva. Mondjon bárki bármit, állítom, hogy megszerették. Illik ugyan nagy hangon szidni az átkos hajnali tej- és kenyérsorát, de a varázsát nem feledhetik a manapság mesterséges sorokat \"építők\".
Manapság nincs rá mód, hogy élelmiszerért rostokoljon bárki is órákig, a meg kell hát keresni a lehetőséget a sorállás varázsának előhívására. Megtalálják, mégpedig olyan szociális jellegű juttatásokban, amelyek mondhatni kijárnak az idősebbeknek, nem kell értük nyomulni. De amikor az olyan csodálatos: végre, annyi idő után feltűnik az az ismerős, akiről már azt gondolták, nem is járóképes, netán el is távozott. És meg lehet beszélni azt a sok mindent, ami az utolsó találkozás óta történt.
Szülővárosomban rohamléptekkel állnak át a tömegközlekedésben a papíralapú jegyekről és bérletszelvényekről az elektronikus utazókártyára. Az év végéig szándékoznak befejezni a váltást, a nyugdíjasok szelvénycseréjét szeptember végétől fogják megejteni, ami a világ legtermészetesebb dolga, hisz kezdődik az iskola, a nebulóké az előny. De aki akar... Igen, igen, az már most cserélheti, némi kis sorállás fejében. Nosza rajta, uccu neki, végre valahára!
Korombeli szomszédasszonyom boldogan mutatta, hogy neki már megvan az új kártyája. És nem kellett sorban állnod, kérdeztem tőle én, aki büszke voltam arra, hogy annak idején, éveken át nem ettem a fűrészporral rokon párizsiból, mert gyűlöltem a sorállást, legkésőbb tíz percen belül az ájulás környékezett. Á, csak két órát álltam, mondta fitymálva, mintha legalábbis két perc lett volna. Két órát, ebben a hőségben?! Bent kondicionált levegő van, érkezett a válasz. Eltelt hamar, volt egy csomó ismerős, olyan jól elbeszélgettünk. Igen, de decemberig...
Mi bajod velem, kapta fel a vizet, te váltsd át akkor, amikor akarod! Oké, bocsánat, nem szóltam semmit. A bérletkártya témája kimerítve, áttért annak felpanaszlására, hogy kiskamasz unokáját el sem lehet mozdítani a laptop elől, folyton csak a barátaival cseverész, csupa hülyeségekről. Mint régen a hajnali sorokban, mondtam, vagy most az új bérletre várva. Sértődötten fordult el tőlem, én pedig most törhetem a fejem, milyen sorállást találok, ha még valaha szót akarnék váltani vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!