VEZÉRCIKK – Skócia Nagy-Britannia része marad – így döntött a skótok valamivel több mint fele a múlt heti népszavazáson.
2014. szeptember 22., 20:242014. szeptember 22., 20:24
Vannak, akik most az „egységes nemzetállam” híveinek győzelmét ünneplik, holott a skóciai népszavazás eredménye éppen hogy azt mutatja: a többség és kisebbség közötti viszony békés rendezéséhez nem a nemzetállami arrogancia, hanem az önrendelkezési törekvéseket megfogalmazó közösséget egyenlő partnernek tekintő, korrekt kormányzati hozzáállás vezet el, amely nem tartja ördögtől valónak, hogy az illető közösségre bízza saját sorsának irányítását. Akár abban a formában, hogy engedi függetlenné válni is, ha a többség úgy dönt, akár abban, hogy nagymértékű önállóságot biztosít számára a meglevő állami keretek fenntartásával.
Egyelőre kérdéses, hogy a skótok szűk többsége számára mi jelentett nyomósabb érvet a Nagy-Britanniához való tartozás megerősítése mellett. Bizonyára közrejátszottak a gazdasági problémáktól való félelmek is, de vélhetően az is, hogy Skócia önállóan csupán egy négymilliós kis ország lenne, miközben Nagy-Britannia részeként mégiscsak részese annak a befolyásnak, amit az ország középhatalomként a világban élvez.
A legtöbbet pedig bizonyára az nyomta a latban, hogy London ígéretet tett arra: ha a skótok nem szakadnak el, még a jelenleginél is nagyobb önállóságot biztosít Skócia számára. (Ami már eddig sem kicsi, hiszen saját parlamentje és saját kormánya van – a saját labdarúgó-válogatottról nem is beszélve).
És ami a legfontosabb: David Cameron brit kormányfő már a választás másnapján kiállt a nyilvánosság elé, és ígéretét betartva kijelentette: megértette az üzenetet, és a skótok megkapják a még a mostaninál is nagyobb önrendelkezést.
Mindezek nyomán megállapítható: a skóciai népszavazás eredménye kedvező lehet az autonómiát követelő erdélyi és partiumi magyarok számára is, hiszen azt mutatja: az elszakadási törekvéseket hatékonyan ellensúlyozza, ha a központi kormány önrendelkezést ad a kisebbségeknek.
A kérdés az, hogy a román központi kormány, a bukaresti politikai „elit” mikor ér el a politikai kultúra azon szintjére, hogy ezt a londoni kormányhoz hasonlóan belássa és elfogadja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!