A PSD-s stratégia: oltsunk kerozinnal tüzet!

Többször is leírtuk már ezen a felületen a témában, hogy a PSD valójában azért teper, hogy visszaszerezze a hosszú éve kormányzati szereplése miatt kiábrándult, és a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetséghez (AUR) vándorolt szavazóit.

Ennek kulcsát abban látja, hogy „megszabadítsa” az országot Bolojantól, aki miniszterelnökként a zsebbe vágó, és nem teljes egészében helyes, súlyos gazdasági megszorítások legfőbb arca és legkérlelhetetlenebb végrehajtója.

Azt a szociáldemokraták nagyvonalúan elhallgatják, hogy a megszorítások nem léphettek volna életbe, ha legnagyobb kormánypártként ők maguk nem szavazzák meg őket, de hát minek ilyen apróságokkal terhelni a közönséget?

A PSD úgy kalkulál, hogy ha felmutatja a mumusnak kikiáltott Bolojan fejét, azzal visszatérnek a szavazói – ami meglehetősen primitív elképzelés, hiszen attól, hogy kilövik a miniszterelnököt, a megoldásra váró problémák még nem rendeződnek.

Egyes gyanúk szerint az eddig a klientúra számára kiváló kifizetőhelyként működő állami cégek részbeni privatizálásának vagy tőzsdére vitelének a szándéka a másik ok, amiért megszabadulnának Bolojantól, hiszen ebben az esetben a külső ellenőrzés miatt nehezebb az onnan származó pénzeket a csókosokhoz juttatni.

A PSD-t ismerve ez egyáltalán nem kizárható, nem véletlen, hogy tiltakoznak a kezdeményezés ellen, bár persze az is legitim érv, hogy a stratégiai cégeket jobb saját kézben tudni, mint külföldiben.

Ha azonban az államkassza kong, akkor szükségmegoldásként ilyen lépésekre is szükség van.

Az is elképzelhető, hogy úgy látják: a jelenlegi helyzetben nem biztos, hogy sikerül talpra állítani az országot 2027 közepéig, amikor a koalíciós megállapodás szerint ők vehetnék át a miniszterelnöki tisztséget, így előfordulhat, hogy jobban járnak, ha ellenzékbe vonulnak, és ehhez szolgál ürügyként Bolojan távozásának a követelése – ha bejön, akkor dobhat a népszerűségükön, ha nem, megvan az ürügy a távozásra.

Hiszen amióta kiderült, hogy a szociáldemokraták komolyan gondolják a dolgot, folyamatosan nő a kamat, amely mellett Románia hitelhez jut, miközben a piacok bizalma egyre jobban meginog, a jegybank égeti a valutakészleteit a lej stabilitásának megőrzése érdekében, ráadásul veszélybe kerül az uniós fejlesztési alapból és a haderőfejlesztésre szánt keretből az országnak járó, összesen mintegy 20 milliárd eurós összeg is.

A jelek szerint azonban nem ez a legfőbb szempont, hanem az, hogy a PSD visszaszerezzen valamit megcsappant támogatottságából.

És különösen Bolojannak, aki nagyváradi polgármesterként és a Bihar megyei közgyűlés elnökeként a PSD egyik legfőbb ellenfele volt, és bár jó ideje Bukarestben tevékenykedik, a szociáldemokratáknak azóta sem terem túl sok babér a megyében a kormányfő korábbi, a romániai átlaghoz képest sikeresnek mondható ténykedése nyomán.

Minden bizonnyal arra számítanak, hogy ha most sikerülne „kilőni” a PNL elnökét, akkor egyrészt hosszú időre kivonnák a forgalomból, hiszen ő lenne a „bukott” miniszterelnök, akinek a válság félrekezelése miatt kellett kitenni a szűrét a kormány éléről, másrészt arra, hogy nehéz helyzetbe hozzák a PNL-t, hiszen nem sok olyan karizmatikus politikusok van, akit Bolojan helyébe tudnának állítani.

Ott van ugyan Ciprian Ciucu, aki nemrég nagy meglepetésre megnyerte az időközi főpolgármester-választást Bukarestben, de hát ostobaság lenne beáldozni egy ilyen értékes posztot egy bizonytalan miniszterelnöki tisztségért.

Alapvetően igazuk is van, hiszen a Holdról is látszik, hogy a PSD csupán a saját imázsát próbálja építeni, amihez eszük ágában sincs asszisztálni, másrészt ha engednének, azzal a saját gyengeségüket bizonyítanák, ami az ő támogatói bázisukat morzsolná tovább.

Már csak azért is, mert ha most beáldoznák Bolojant, azzal az utódja kerülne a bokszzsák és a bűnbak egyáltalán nem kecsegtető szerepébe, ami a pártelnök mellett egy újabb politikusuk imázsát feketítené be a következő parlamenti választásuk előtt, amire egyáltalán nincs szükségük.

A kérdés most az, mihez kezd a PSD most, hogy azzal szembesül: a PNL nem hajlandó a kezére játszani, és nem áldozza be legértékesebb (jobban mondva: egyetlen értékesnek mondható) politikusát.

A kormánybuktatás is benne van a pakliban, korábban már az USR is igénybe vette az AUR segítségét egy kormány bizalmatlansági indítvánnyal történő eltakarításához, ez azonban csak még nagyobb káoszt eredményezne – igaz, az eddigi történések alapján ez a perspektíva eddig sem különösebben riasztotta el a PSD-t attól, hogy kampánymegfontolásból, politikai számításból fokozza a fejetlenséget.

Ha pedig egyszer megbuktatják a kormányt, a 2020-as alkotmánybírósági döntés értelmében az államfő nem jelölheti újra a már megbuktatott miniszterelnököt – vagyis ez esetben hosszadalmas huzavona után, de mégis bejönne a PSD terve, hogy eltakarítsa Bolojant, így a maga részéről vidáman működhetne tovább az eddigi koalíció egy új liberális kormányfővel.

A gond csak az, hogy a PSD nélkül a jelenlegi PNL-USR-RMDSZ koalíció nem, vagy csak nagyon nehezen, független honatyák támogatásával és néhány PSD-s képviselő átcsábításával tudna – nagyon törékeny – parlamenti többséget kialakítani, a PSD viszont jelezte, hogy nem támogatna kisebbségi kormányt.

Ebben az esetben akár előre hozott választások is lehetnek.

Csakhogy jelen állás szerint az AUR-on kívül egyetlen pártnak sem érdeke, hogy két miniszterelnök-jelölt parlamenti elutasítsa esetén előre hozott választásokat írjanak ki, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy a szociáldemokraták sokat profitáltak volna a belső ellenzéki szerepből, amelyet a kormány megalakulása óta játszanak annak nyomán, hogy átengedték a miniszterelnöki tisztséget a liberálisoknak.

– ez pedig tovább csökkentené a kormánypártok támogatottságát, és növelné az AUR szavazóinak számát, majd a választás nyomán a parlamenti súlyát.

Így – hacsak addig nem történik olyasmi, ami miatt vagy a PSD, vagy a PNL meggondolja magát – jelen állás szerint mégiscsak az tűnik a valószínű forgatókönyvnek, hogy kisebbségi kormány irányítja az országot.

(Persze ott van még a PSD-AUR koalíció réme, amit most a szociáldemokraták kizárnak, és nem is tűnik túl esélyesnek, hiszen ugyanazon szavazótáborért küzdenek – igaz, Romániában láthattuk már, hogy bármi megtörténhet).

Talán arra számítanak, hogy ha ezáltal el is esnek a kormányzati részvétel jelentette forrásoktól – amelyek elsősorban az önellátásra nem képes vidéki szervezetek, önkormányzatok számára fontosak –, legalább nem őket teszik majd felelőssé azért, ha nem sikerül talpra állítani a gazdaságot, és nem javul a helyzet.

Ellenben elmondhatják majd, hogy ők mindent megpróbáltak: megkísérelték elmozdítani a legfőbb felelőst, de nem sikerült.

Van ugyan még egy megoldás: a párton kívüli, úgynevezett technokrata miniszterelnök, aki lehet egy köztiszteletben álló, gazdasági téren jártas személy, aki felvállalhatná a súlyos gazdasági döntések ódiumát.

És persze az is a pakliban van még, hogy ha a kormányt megbuktatják, és az elnök egy másik liberális politikust kér fel kormányalakításra, mégiscsak összeáll újra a jelenlegi koalíció, a PNL ugyanis úgy dönt: hiába a PSD-vel való együttműködés kizárásáról szóló döntés, az ország érdeke és európai orientációja azt kívánja meg, hogy félretegyék az ellenségeskedést. (Legalábbis néhány hónapra).

Vagyis jelenleg csak a bizonytalanság bizonyos, valamint az, hogy a mostani helyzet senkinek sem jó – a legkevésbé az ország polgárainak.

Annyi kijelenthető:

A mostani cirkusz ugyanis még inkább eltávolíthatja a polgárokat a válsághelyzetben is egymás torkát harapdáló „Európa-barát” pártoktól, és – hogy visszatérjünk az első mondatban alkalmazott hasonlathoz – könnyen megtörténhet, hogy a következő választáson azzal büntetik majd a PSD-t és az egész, eddig kormányzó politikai osztályt, hogy a kormányzással eddig még nem próbálkozó erőkre bízzák a tűzoltást.

Még akkor is, ha a tartályaikból erős benzinszag szivárog.