JEGYZET – Annyi zöldséget összehordtak szűk egy hét alatt a nemzeti érzelmű terrorról, hogy igazán nem kellene még nekem is szaporítanom a szót.
2015. december 08., 19:212015. december 08., 19:21
Eldönteni kívülről, íróasztal mellől vagy gondolkodó pózba vágva magunkat a monitor előtt úgysem lehet, mivel ez is ugyanolyan kétirányú eset, mint sok más hasonló: ha az egyik be akarja bizonyítani, hogy igen, akkor annak holtbiztosan sikerül is, csakúgy, mint a másiknak, aki épp az ellenkezőjét fogja kőbe vésni.
Nem is szólnék semmit, ha az egyik bukaresti hírtévé zsurnalisztája nem építette volna beszédét egy hallatlan nagy tudatlanságra. Mellesleg az utóbbi években ezek a hírtévések, elsősorban a beszédkényszerben szenvedő (nem akarom a népies változatát használni!) hölgyemények csak mondják, mondják a magukét, a meghívottaiknak közben le-lekoppan a szemük, ha pedig véletlenül szót adnak valamelyik vendégnek, a második (szót) máris beléjük fojtják, egyetlen pillanatra kérve csak vissza a beszédfolyamból szőtt ostort.
Hát az egyik ilyen csácsogó csaj, aki épp azt akarta mutatni, hogy a gaz terroristával ellentétben ő mennyire nyitott és toleráns (és a jelzősor tetszés szerint bővíthető), sőt erdélyi származású lévén természetesen magyarul is tud, épp ez irányú hatalmas tudatlanságát árulta el. Arra építette ugyanis mondandóját, hogy a Beke név békét jelent, a viselője viszont békétlenséget akar és merészel szítani.
Mivel senki nem szólt rá, hogy butaságot beszél, szárba szökkentette, majd fürtössé virágoztatta a szavait. Látszott rajta, hogy tulajdonképpen már ő sem tudja, hol is tart a szónoklata, abbahagyni viszont csak azért sem! Az adás meghívottjai egyre szégyenlősebben néztek maguk elé, hogy lám csak, mit jelent az egynyelvűség, nekik ilyesmi eszük ágában sem lett volna. Bezzeg, aki más nyelvet is tud!
Bevallom, nem voltam képes követni a gondolatmenetét, mert egyre inkább nőtt az első pillanatban előttem megjelent pöfeteg képe. Aztán az adásnak vége lett, a magát szuper írástudónak tartó nő diadalmasan nézve a kamerába búcsúzott. Tekintete szétspriccelte a mély tudatlanságot. Mint a pöfeteg a spóráit. Arra gondoltam, vajon hány ember fogja másnap mérgezni a hallottakkal környezetét?! Hányan fogják felkapni a nevét meghazudtoló békétlenséget? Hány áldozata lesz még hosszú távon a pöfeteg terrorjának?!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!