2011. szeptember 30., 11:322011. szeptember 30., 11:32
Ki gondolta akkor, hogy alig fél év múlva, 2008 őszén már megérkeznek a közelgő gazdasági válság, amúgy senki által el nem hitt, első hírei? S arra ki gondolt, hogy 2009 tavaszán már tömeges leépítések lesznek a közalkalmazottak körében, hogy a magánszféra is takaréklángra rendezkedik be, vagy hogy gazdasági tényezőkre hivatkozva a Nokia egyszerűen bezárja zsuki kapuit? Pedig éppen a telefonkészülékeket és -tartozékokat gyártó finn nagycég Németországból keletebbre, Komáromba és Nemeszsukra való áttelepedése jelez(het)te: a beruházó addig marad helyben, amíg neki megéri, magyarabbul: amíg a nagyobb s még nagyobb haszon reményében nem talál olcsóbb munkaerőt.
Hasonlóképpen a készruhaipar évekkel korábbi, egyre keletebbre való telepedése jelezte ugyanezt. De nem a Nokia és nem a készruhaipar találta fel a spanyolviaszt, világméretű jelenség ugyanis, hogy a beruházók mindig és mindenütt a lehető legolcsóbb munkaerőt keresik. Aztán továbbállnak. Zsukon is ez történik, mert ha futó pillantást vetünk a Nokia Kolozs megyei beruházásának néhány számadatára, aligha kétséges, hogy a finn nagycég fölösen, ha nem többszörösen visszakapta már a gyárba befektetett hatvanmillió euróját.
A gazdasági tényezőkön túl azonban a nemeszsuki pezsgő megecetesedésének egy második oka vagy vetülete is van. Ez az a jogi keret, amely a Nokia Kolozs megyei több mint három és fél ezer alkalmazottját s általában a munkavállalókat gyakorlatilag kiteszi a munkáltatók kénye-kedvének, semmilyen kötelezettséget nem róva utóbbiakra. Németország bezzeg el tudta érni azt, hogy a Nokia csak bánatpénz, azaz valamelyes kártérítés fejében engedhette szélnek ottani alkalmazottait.
Csak az a baj, hogy a Nokia most szélnek eresztett alkalmazottainak, miként általában a pályájuk és önálló életük előtt álló fiataloknak, lassan már nincs hova menniük. Németországot is beleértve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok