JEGYZET – A román fővárosi újságírás gyakran képes olyan magasságokba emelkedni, amelyeket mi, egyszerű, mezei magyar újságírók akkor sem lennénk képesek elérni, ha megadatna, hogy ezer évig tanuljuk és műveljük folyamatosan ezt a szép szakmát.
2014. október 18., 12:522014. október 18., 12:52
Itt van például a román szakmai etalonnak számító Adevărul, amelynek címe – hogy románul esetleg nem tudó olvasóink is értsék – igazságot jelent. A lap egyik újságírónője embert próbáló, bátor tettet hajtott végre. Riportot készített bolygónk egyik legveszélyesebb pontján. Nem, nem a Gázai övezetbe utazott el az izraeli bombázások idején, de még csak nem is az Iszlám Állam nyugatiakat lefejező terroristái között járt. Ennél sokkal veszélyesebb vidékre utazott. A Székelyföldre.
És ott borzasztó, embertelen dolgokat tapasztalt. Például hogy az emberek magyarul beszélnek, és vannak magyar feliratok. Meg hogy a nagy többség alig tud románul. A halált megvető bátorságról tanúbizonyságot tevő újságírónő szóba is elegyedett a bennszülöttekkel. Még a nevüket is kiírta. Beszélgetett például egy Retikin Cziozite, egy Szolomi Kordos, egy Moniko Mihai, egy Siladi Biler és egy Tereak Tunder nevű illetővel is.
Egyértelmű, hogy az újságírónő eleve csak azért utazott a helyszínre, hogy képekkel is illusztrálhassa a riport már előre kigondolt mondanivalóját: hogy ezek a rosszindulatú, gonosz székelyek nem akarnak románul beszélni, már most minden olyan, mintha egy kis Magyarország lenne, hát mi lesz, ha autonómiát kapnak?!
Ezért még annyi fáradságot sem vett, hogy legalább megkérdezze az interjúalanyoktól, hogyan írják pontosan azt az egzotikus nevüket. Ettől aztán pont annyira hiteles az egész írás, mintha azt is beleírta volna, hogy a magyaroknak két fejük van, de persze egyik szájukkal sem hajlandók románul megszólalni, vagy hogy templomaikban az áldozáshoz használt ostyát vagy az úrvacsoraosztáshoz használt kenyeret román gyerekek vérébe mártják.
Igaz, azt mégsem várhatjuk el, hogy egy menő bukaresti lap újságírója esetleg elgondolkozzék, vajon tényleg rosszindulatból nem tudnak románul a magyarok, vagy azért, mert nem idegen nyelvként oktatják a románt számukra az iskolában, ahelyett, hogy úgy kezelnék őket, mintha az lenne az anyanyelvük, ami természetesen oda vezet, hogy már az elejétől kezdve nem értenek jóformán semmit a tananyagból.
Ez már azért túl sok lenne. Mert az igazságot Bukarestben egészen más kritériumok szerint határozzák meg. Még az Igazság nevű lapnál is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!