VEZÉRCIKK – Eredetileg arról készült írás ezeken a hasábokon, milyen jó is lenne, ha december 1-je vagy március 15-e nem folyton egymás jelképeinek, zászlóinak eltávolításáról és meggyalázásáról szólna Erdélyben.
2015. december 01., 19:532015. december 01., 19:53
2015. december 01., 22:262015. december 01., 22:26
Hanem a mások ünnepének tiszteletben tartásáról, annak elfogadásáról, hogy a történelem bizonyos momentumai eltérő üzeneteket hordoznak a különböző népek számára, amibe a jelenkor nemzedékének illene végre belenyugodnia.
Az élet azonban felülírta ezt az eszmefuttatást, a fentebb vázolt idilli állapotra szinte semmi remény. Megéltük ugyanis, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak is megvan a magunk „terroristája”. Ami abban az esetben is alapjaiban felforgatja a ‘89-es rendszerváltás óta kialakított román–magyar együttélés viszonyrendszerét, ha bebizonyosodik: semmi sem igaz az egészből.
Persze nem kell ahhoz román hírszerzőnek vagy ügyésznek lenni, hogy megkockáztassuk: az unos-untalan Erdély és a Székelyföld elszakítását harsogó HVIM-esek egy része nem ártatlan revizionista csupán, amelynek eszköztára csillagszóróból és szilveszteri petárdából áll. Innen azonban irdatlan hosszú út vezet a merényletig.
Egyértelmű, a román ügyészség az egész Európát lázban tartó terrorveszélyt meglovagolva csapott le a Nagy-Magyarország visszaállításáról álmodozó szervezet kézdivásárhelyi tagjára, akinek lefüleléséhez kapóra jött, hogy az anyaországi hatóságok éppen mostanság számoltak fel egy, állítólag éppen Orbán Viktor miniszterelnök ellen merényletet kitervelő szélsőséges szervezetet.
Mindez elegendő ok lesz a bukaresti Colectiv klubtragédia és az azt követő tüntetéshullám mögött is magyar provokációt sejtő többségi körök számára, hogy terrorcselekedetként állítsanak be mindenféle autonómiatörekvést vagy olyan kísérletet, amely a romániai magyar közösség jogainak érvényesülését célozza. Még abban az esetben is, ha a házi készítésű pokolgép összeeszkábálására alkalmas kellékekről kiderül, hogy tulajdonképpen csillagszóró és petárda.
Nagy a gyanúnk azonban, hogy ezt ugyanúgy sohasem fogjuk megtudni, mint azt, hogy 31 évvel ezelőtt ki akarta felrobbantani Mihai Viteazul szobrát Sepsiszentgyörgyön, és emiatt kinek a lelkén szárad a 12 éves Vaszi Jánoska élete.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!