2012. augusztus 31., 10:262012. augusztus 31., 10:26
A választás azt sugallja: a szervezők szerint a magyar közösség tudatában van igazának, és hajlandó kiállni mellette. Fölmerülhet a kérdés: kit akarunk meggyőzni az igazunkról? A legfőbb célközönség értelemszerűen nem a magyar közösség, hiszen mi tudjuk: a rablást állami szintre emelő kommunisták által elorzott ingatlanok csakis a jogos tulajdonost vagy annak leszármazottait illethetik meg.
Persze vannak ellendrukkerek, akik többek között azzal érvelnek a visszaszolgáltatás ellen, hogy egy közadakozásból emelt ingatlan nem lehet egy intézmény tulajdona – ez az érv azonban nevetséges, hiszen meglehetősen abszurdan festene, ha valaki, aki egy templom vagy egy iskola építésére adakozott valamely egyház javára, egyszer csak bejelentkezne az ingatlan résztulajdonosaként. A románok meggyőzése már relevánsabb cél.
A tömeg felvonultatása egyrészt jelzi a kormány felé, hogy a magyarokkal ma már nem lehet packázni, mert összezárnak, ha támadást intéznek alapvető jogaik ellen, másrészt felhívja a figyelmet a konkrét jogsértés tényére. Persze az érintett román hatóságok minden bizonnyal tisztában is vannak azzal, hogy a magyaroknak van igazuk, ez azonban nem zavarja őket abban, hogy megpróbálják elérni: a még vissza nem adott ingatlanokat megtarthassák, sőt a már visszaszolgáltatottakat is újra megkaparinthassák.
Az igazi cél tehát a román társadalom figyelmeztetése lehet: ha ez a gyakorlat elfogadottá válik, bármikor bárkit kiforgathatnak a vagyonából. Nem utolsó sorban a nemzetközi közvéleményt kell megszólítani. A szervezők remélhetőleg gondoskodnak arról, hogy a megmozdulás híre minél több külföldi kancelláriára, sajtóorgánumhoz és jogvédő intézményhez eljusson.
Hiszen az államfő felfüggesztési eljárása kapcsán most ismét bebizonyosodott: a román hatóságok által elkövetni szándékozott jogsértések egyik leghatékonyabb akadálya a tekintélyes, a bukaresti hatalom által is félt nemzetközi intézmények fellépése lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok