2011. december 29., 09:292011. december 29., 09:29
Látszólag egyedül volt, sem biztonságiakat, sem személyi titkárt nem sikerült felfedeznem a körében. Meglepetésemre a repülőgépbe sem az üzleti osztályra, hanem a gép hátsó felébe szállt fel. Két sorral a hátam mögött utazott az ablak melletti széken, egész úton iratokat lapozott, olvasott. A kolozsvári leszállásig senki nem szólította meg. Még lelkiismeret-furdalást is éreztem amiatt, hogy talán illett volna legalább köszönni neki, és ha nem is újságíróként, egyszerű polgárként meg lehetett volna kísérelni valamiféle beszélgetést.
Később azon is eltűnődtem, jó-e, ha az ország kormányának a feje ennyire nem tűnik ki az utazóközönségből. Gondoltam is, hogy írok egy glosszát, de az idő elsodorta a témát, mások adódtak helyette. A kép a kormányfő apjának a halála kapcsán jutott ismét eszembe. Valami nehezen megfogható méltóságot jelez az a tény, hogy a lapok, televíziók csak annyit tudtak idézni a megárvult miniszterelnöktől: „vigyázzanak a szüleikre!”. A kijelentésben biztosan nincsen póz, politikai számítás. Az is feltűnt, hogy Ioan Bocot nem a püspök, az érsek temeti, hanem a falu lelkésze.
Pedig biztosan voltak, akik e szertartással szerettek volna helyezkedni. Ha belegondolunk, az is feltűnhet, hogy jószerével semmit nem tudunk a miniszterelnök családjáról. Nem pózol a feleség, nem látszanak a gyermekek. A kétkezi munkásként dolgozó édesapa alakja is jószerével csak most, a halálakor került a sajtó látókörébe. Sokat írtunk már arról, hogy Emil Boc nem karizmatikus személyiség, hogy még a személyiségi jegyei is alig érzékelhetők, hogy beszédének nincsen meggyőzőereje, hogy nem eléggé kreatív, nincsenek megoldásai a nehéz gazdasági helyzetre.
E negatívumok mellett azonban az is megmutatkozik, hogy a csupán elemi iskolát végzett szülei jól megalapozták a neveltetését. Emil Boc nem mutatja annak a jeleit, hogy megszédítette volna a hatalom. Ez pedig mindenképpen értékelendő.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.