A hazai politikai közbeszéd már a jó öreg kártyazsargonra is rácáfol, hisz aki valaha is leült egy játékasztalhoz, az tudja a mondást, hogy kibicnek semmi sem drága.
2014. március 02., 20:322014. március 02., 20:32
A játékosok mögül, semmit sem kockáztatva buzdítják barátaikat vagy (titkolt) ellenségeiket, hogy emeljék a tétet. Tehetik, nekik tét nélküli a zsuga, nem ők veszítenek. De az elmúlt napok sporteseményei során majdnem egy időben két olyasmi hangzott el, amit még a leggaládabb kibic is ódzkodna kimondani. Az egyik a lapunkban is taglalt Miklós Edit-„eset” volt, amit nem neveznék esetnek, ha nem hallottam volna az alábbi mondatot: „nálunk készült, felhasználta a hegyeinket, mégis elment”. Románul még furcsábban hangzott a „s-a folosit de munţii noştri”.
Az egyre mélyebben 19. századi retorika fordulatai között elhangzott már épp elég blődség, de ez a csúcs. Vajon milyen számítási együtthatóval sikerülne kikalkulálni a székelyföldi hórétegek kopási – és koptatási! – átlagát?! S a hó alatti talajkopás koefficiense?! Ajaj, matekos legyen a talpán, aki képes lenne ebből a nacionálzagyvaságból bármit is kihozni!
De hallgassak, mert a havasféltő öntudatnak nincs határa! A folyton felhorgadó arroganciának pedig még annyira sincs. Mert a másik eset nem nacionál, hanem humán vonatkozású: Simona Halep sorra nyeri a teniszjátszmáit, a világ különböző pontjain. Jelenleg a világ hetedik legjobb női teniszezője. Riporteri kérdésre válaszolva mondta, hogy az állam gyakorlatilag semmiféle segítséget nem nyújtott neki, a szülei vettek fel bankkölcsönöket az elején, hogy benevezhessen a versenyekre. Mert egy mesteredző bízott benne, most pedig bizonyít. Egy fővárosi felvágott nyelvű riporter megkérdezte az ifjúsági és sportminisztert, hogy miért is hagyják a családra a versenyzéshez kellő óriási költségeket? Legalább a repülőjegyet...
A fiatalnak fiatal, de a sporttól láthatólag távol került miniszter fogai közül szűrte a választ: nem elég neki, amit a versenyekkel nyer, mit akar még? A riporternek ettől elakadt a szava, a miniszterre pedig valószínűleg később rászólhattak az „edzői”, mert mire a bajnoknő hazaért, egy emlékserleg és a sport érdemes mestere cím várta.
Egyébként marad minden a régiben, a versenydíjaiból állja maga az utazást, nyerjen minél többet, a sikereket kisajátítani akaró, pályaszélen ugráló államnak minden drága. Ingyen és bérmentve bitorolja még a kibic jelzőt is. Megérdemelne – ezért is – egy benyújtott zsíros számlát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!