Ha másban nem, személyiségek tekintetében már sikerült egyről a kettőre jutnia Victor Ponta román miniszterelnöknek.
2013. szeptember 06., 09:222013. szeptember 06., 09:22
Hiszen előbb egy kormányülésen kabinetjével együtt jóváhagyta a verespataki ciános aranybányaprojektről szóló törvénytervezetet, majd közölte: képviselőként a parlamentben a törvénytervezet ellen szavaz majd. Ilyet rég látott a világ, már ha egyáltalán: a miniszterelnök nem ért egyet saját magával. Vagyishogy miniszterelnöki minőségében igen, képviselőként azonban már nem.
Természetesen tisztában vagyunk vele, milyen nagy és nehéz felelősség egy országot irányítani, a miniszterelnöki lét néha komoly terheket ró az emberre, gyakran annyi a feladat, hogy az sem lenne elég, ha egyszerre kettő lenne belőle. Igazán nagy gáz azonban akkor van, ha valamilyen csoda folytán az ember mégis megkettőződhet, de hiába, mert egyik önmaga nem ért egyet a másikkal.
Képzeljük csak el: reggel V. Ponta nagykorú román polgár bemegy a kormánypalotába, levezeti a kormányülést, amelyen jóváhagyják a bányatervet, és továbbküldik elfogadásra a parlamentnek. Ezt követően, mint aki jól végezte dolgát, átmegy a parlament épületébe, ahol már képviselői minőségében hirtelen megvilágosodik: ez a miniszterelnök-Ponta igazán nagy seggfej, képes lenne engedni, hogy néhány tízmillió dollárért örökre tönkretegyék Erdély egyik legfestőibb vidékét.
Még jó, hogy itt van a képviselő-Ponta, aki Supermanként ott terem, ahol valami baj van, és egyetlen gombnyomással megmenti Verespatakot. Na jó, egyetlen gombnyomás ehhez nem elég, a többi kormánypárti képviselő ugyanis igent nyomott a bányaprojektre, de erről szegény képviselő-Ponta nem tehet.
Elvégre ahhoz, hogy a szociáldemokrata frakció döntését érdemben befolyásolni tudja, nem képviselő-Pontaként, hanem pártelnök-Pontaként kellett volna fellépnie, de ennyi személyiséggel, és ilyen zűrzavarban nem csoda, ha néha nem a megfelelő karaktert húzza elő a tudata legmélyén meghúzódó cilinderből.
Ilyen előzmények után nem ártana, ha Ponta egy kicsit óvatosabb lenne, és igyekezne többet pihenni. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a képviselő-Pontának előbb-utóbb annyira teleszalad a zsákja a kormányfő-Ponta húzásai miatt, hogy egy zaklatottabb pillanatában lázadást szít, és bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatja saját magát. Bár ha jobban belegondolunk, ez nem is lenne annyira borzasztó forgatókönyv.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!