VEZÉRCIKK – Európa „jó tanulójának”, a mindig együttműködő, a felsőbb utasításoknak rendre eleget tevő Romániának most sarokba szorítva kell eldöntenie, rátérdel-e a kukoricaszemekre, és újra hibátlanul felmondja a leckét, vagy pedig megpróbál a sarkára állni, hogy legalább jobb vizsgafeltételeket küzdjön ki magának.
2015. szeptember 09., 22:192015. szeptember 09., 22:19
Bár az országot eddig közvetlenül nem sújtotta a bevándorlóhullám, már a migránsok befogadásának gondolata is belpolitikai káoszt eredményezett, rávilágítva egyúttal a külügyi érdekérvényesítés harmatgyenge erejére.
Miközben itthon az államfő és a miniszterelnök is arról győzködte a közvéleményt, hogy – „a légből kapott sajtóhírekkel” ellentétben – Románia csak mintegy 1500–1800 menekültet képes-akar befogadni, és ezt a kontinentális döntéshozók előtt is egyértelműsítették, szerdán kiderült, az Európai Bizottság kezdetként bizony a teher négyszeresét róná az országra.
Ráadásul míg a román vezetők minduntalan saját számaikat hajtogatják, a tanügyminisztérium már múlt héten felszólította a tanfelügyelőségeket, mérjék fel, hány helyet tudnának biztosítani az oktatási intézmények kollégiumaiban a befogadóközpontokba már nem férő bevándorlóknak. Utóbbi ötlet olyannyira botrányosra sikeredett, hogy a kormányzó PSD ügyvivő elnöke a nyilvánosság előtt húzta rá a vizes lepedőt a tanügyminiszterre, aki természetesen nem hagyhatta annyiban, és elárulta, hogy a szaktárca csupán a kormány sürgősségi eseteket kezelő bizottsága felszólításának tett eleget.
Hogy pontosan kinek a fejéből pattant ki az agyament gondolat, miszerint gyerekek, egyetemisták között helyeznék el a boldogulásukért bármire képes, teljesen más világból érkező honkereső és -foglalókat, nem tudni, annyi azonban biztos, hogy a történet jól tükrözi a Bukarestben uralkodó fejetlenséget.
Pedig okosan is el lehetne járni: például úgy, hogy Románia kijelenti, csak akkor tesz eleget a brüsszeli kérésnek – újabb különálló befogadóközpontok létrehozásával –, ha végre minden akadály elgördül a schengeni csatlakozás útjából. Mert ha a Nyugat úgy érzi, felkészült sok millió, más kontinensről érkező idegen befogadására, de a román útlevél még mindig derogál, akkor jaj nekünk, Európa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!