JEGYZET – Emlékszünk, milyen össznépi ájuldozás kísérte a magyar nemzetiségű kulturális miniszter kinevezését, hogy kapkodták a levegőt és rohantak a jósnőkhöz, hogy hitelesített kristálygömbszöveggel igazolhassák: ez már a végítélet kezdete.
2015. május 10., 19:072015. május 10., 19:07
Józan, logikus ellenérvvel nem tudtak szolgálni, na de ahol a kebel dagadoz, ott az észnek nincs is mit keresnie! Csakhogy kiderült, nem megy olyan könnyen az apokalipszis beindítása sem, vagy mert nem értenek egyet a fentiek a túlzott aggályokkal, vagy nem a megfelelő embert környékezték meg trombitafúvás ügyben, vagy egyszerűen ki tudja.
Tény, hogy semmiféle katasztrófa nem következett, a honi kultúrát sem kiskanállal, sem nagykanállal nem árusítgatta sehol senki, úgyhogy a sopánkodás el is ült. A váltáskor mégis örvendeztek, de valami nagyon félrecsúszott, mert olyan „nagyszerű” kultúrembereket találnak az illető bársonyszékbe, akiknek nem sikerül sokáig melengetniük a helyet.
Ez a jelenlegi is, akiről eddig nem igazán lehetett tudni, mi köze a kultúrának nevezett fogalomhoz, mígnem nyíltan, ország-világ előtt színt vallott és kiderült: semmi köze hozzá. Azt mondta ugyanis, hogy minden idők két legnagyobb írója Hamlet és Cervantes. Szegény fiúka, azt nem mondta eddig neki senki, hogy minden írónak van ugyan egy saját neve, de nem minden név takar egy-egy írót. Hamlettel is ez a baj: nem ő írt, hanem róla írtak.
De ez sem a minisztert, sem a körülötte lebzselők hadát nem zavarja. Sőt még a főnökét, a miniszterelnököt sem, igaz, ő mindig arra hivatkozik, hogy nincs ideje piszlicsáré ügyekkel bajlódni, neki kormányoznia kell az országocskát. Jó, kormányozza, de a sok lánglelkű honfinak csak eszébe juthatna, hogy ha Hamlet nem is a mioritikus tájakon látta meg a napvilágot, de Brâncuşi és Enescu igen. Hogy elhunyni mindkettő Párizsban hunyt el?!
Mert már az ő idejükben is olyan fenemód fontos volt errefelé a kultúra. Pedig nevük több egyszerű anyakönyvi bejegyzésnél: olyan kulturális védjegyek, olyan híres nevek, melyeket túlzás nélkül lehet hírnévnek is mondani. S mint ilyen, mindkét művész megérdemelné, hogy szülőhazája gondját viselje azoknak a helyeknek, ahol életüknek egy részét töltötték. Akkor lehetne csak büszkélkedni, emlegetni az ősi kultúra egyes egyedüli üdvözítő jogát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!