JEGYZET – A több mint egy éve folyó cirkuszban két alkalmatlan ripacs, az álszent és a szabadszájú vár tapsra a nagyszínpadon. (Hozzájuk jön a futottak még kategóriában az önmagát nevetségessé tevő libertariánus Gary „mi azaz Aleppó” Johnson, illetve a tiszteletre méltó, de esélytelen zöldpárti orvosnő, dr. Jill Stein.)
2016. november 07., 19:442016. november 07., 19:44
Persze a világtörténelem legeslegeladósodottabb országában – Bush W. Gyurinak és Barack Husszein Obamának köszönhető a jelző – a valós problémákról alig esik szó! Hiába szárnyal a Wall Street kaszinója (ismertebb nevén: a tőzsde), és papíron rekordalacsony a munkanélküliség. Az amerikai álom hivatalos adatai és a valóság között minimum 94 millió embernyi szakadék tátong, mert a foglalkoztatási ráta feszt csökken (egyre többen nem dolgoznak), és a kereskedelmi hiány gigantikus.
Ki fog George Washington és Thomas Jefferson (méltatlan) utódja lenni a két New York-i közül? A fősodratú média, hollywoodi sztárocskák és a pénzoligarchia kettős mércéje szerint muszáj szavazni a mindkét (!) fő párt vezetése által támogatott, az afganisztáni, iraki, líbiai, szíriai beavatkozásokat elősegítő, folyamatos kardcsörtetésével az orosz medvét bökdöső, az elektronikus postaládájában az USA államtitkait „elszóró”, ámde úgymond ártatlan, megrendült egészségi állapotú hölgyre. Ha ugyanis az Amerikát újra gazdaságilag naggyá tenni szándékozó, a külföldi katonai kalandokat ellenző, Putyinnal tárgyalni akaró, bevándorlást mexikói fallal korlátozó, nőgyűlölő (?) bohócra esik a voks, nem tudunk háborúzni, jöhet a gazdasági csőd – így a globalista elit, amely tudja: az ingatlanmogult nem tudja megvásárolni holmi pármillió dollárokért.
Szerintem kettejük közül csak az egyik veszítene igazán. Clintonnénak a befellegzett politikai karrierjén kívül sok nem maradna, ellenben a Trump-cégbirodalom számtalan ingyenreklámot és – Donald szavával – óóóriási („yuuuge!”) ismertségnövekedést könyvelhetett el. Üzleti mesterhúzás a javából, ha a cégvezér nem is kerül a Fehér Házba.
A várható eredményről Soros Gyuri bácsi mondta el a tutit: lehet, Trump nyer a választáson, de Hillary lesz az elnök. Tudhat valamit, a pletyka szerint ő a tulaja a több helyen működtetett választási masinákat gyártó egyik cégnek. Avagy a ruszkik „műtik” meg a voksokat? Sztálin elvtárs örökzöldje ismét igaz lehet: nem az a fontos, hogyan szavaznak a „szánalmasok” („deplorables”), hanem hogyan számolja az Új világrend a szavazatokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!