2013. április 08., 07:532013. április 08., 07:53
Mondta, mondta, de őszintén szólva már a tiráda első harmadában sem értettem, mit is akar tőlem. Aztán rákérdeztem, és megtudtam: szerette volna, ha általam nyilvánosan megköveti a sajtó az orvostársadalmat.
Erre viszont én kezdtem a magamét, hogy amennyire nincs egységes orvosmaffia, ugyanúgy egységes sajtóról sem beszélhetünk. És egyáltalán: a kollektív bűnösség már jó ideje érvényét vesztette. Még elmondta, hogy ő halottnak soha receptet nem írt, mert azonnal jelenti, ha valaki távozik az élők sorából, és nem is lehet másképpen. Elméletileg logikusan valóban nem lehet, de ha a világirodalmi példák mellett még a nyári népszavazás körüli lélekszámvitát is felelevenítjük, akkor nagyon is lehet. A bizonyos sajtótermékekben-tévéadókon közreadott beszélgetések pedig, hogy ki mennyi százalékot kap ebből vagy abból az ügyletből, egyértelműen a fehérgalléros bűnözésre hajaznak. Én nem kétlem ismerősöm becsületességét, de amikor a néhány éve úgymond a megelőzés érdekében beindított ingyen analíziskampányban kiderült, hogy a csont-bőr és a gömböc betegnek ugyanolyan elhízási tüneteket mutattak ki a vizsgálatok, akkor ott már valami nagyon gyanús lett. Arról nem is beszélve, hogy az efféle „ingyenességek” mifelénk előbb-utóbb nagyon sokba szoktak kerülni, és az sem ritka, hogy valakit ilyen vagy olyan bajokkal kezelnek, hogy aztán egyszerűen azt mondják, bocsánat tévedtünk. Ezt elmondtam a felháborodott ismerősömnek is, megemlítve a „holt lelkek afférját” csakúgy, mint a fehérgalléros bűnszövetkezeteket, de nem igazán hagyta magát eltéríteni a mundér becsületének kollektív tisztára mosásától. Elvitatkozgattunk még egy kicsit, mígnem begorombulva megkérdezte, hogy ezek szerint én esküszöm arra, hogy éjjelente fehér lepedőben rohangálnak a kísértetek, ügyeletes gyógyszertárakat keresve?! Mondtam, hogy nem találkoztam ilyen lepedőssel, meg egyébként is én még élek. Vagy legalábbis azt hiszem.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.