2011. július 27., 09:352011. július 27., 09:35
Mindig, mindenhol voltak olyanok, akik az átlag fölött kaptak, és olyanok is, akik afféle támogatási károsultnak tekintették magukat. Így az emberi szolidaritás 1989-es érzését részben a segélyek miatt váltotta fel a gyanakvás, az irigykedés, a vádaskodás szelleme. E régi emléket a forradalmárjuttatások tervezett megvonása körüli felháborodás idézte fel. Olyan emberek is acsarkodnak a kormány nyirbáló szándéka ellen, akik 1989 decemberében, a forradalmi napokban legfeljebb abban reménykedtek, hogy nem találja el őket a golyó. Amiként a segélyeket sem a megsegítettek, úgy a forradalmárjuttatásokat sem a forradalmárok kérték. Ezekkel a posztkommunista baloldali kormányok próbálták lekenyerezni a társadalomnak azt a rétegét, amelytől talán a legjobban tartottak. Így születtek azok a jogszabályok, amelyek furábbnál furább jogokat juttattak a forradalmároknak.
Az ingyenes sírhelyre, tömegszállításra, vonatjegyekre vonatkozó előírásokat még meg lehet valahogy magyarázni. Az olyan kitételeken azonban, hogy a forradalmároknak versenytárgyalás nélkül biztosított kereskedelmi helyiség jár, vagy amilyen a kezdeti adómentesség, majd a nyugdíjjáradék volt, hangosan hahotázhattak a közgazdászok. Juttatásaikkal a baloldali kormányok többes célt valósítottak meg. A maguk klientúrájává alakították a forradalmárszervezeteket, de munkát is adtak nekik. Ezek már nem a ’89-es vérengzések rejtelmeit firtatták, hanem hogy miként szerezhetnének érvényt a törvényben biztosított jogoknak. A juttatások utáni hajsza pedig teljesen hiteltelenítette a forradalmártársadalmat. És fel is hígította, korrumpálta. Hiszen olyanok is vágytak a forradalmárigazolványra, akiknek alig volt közük a ’89-es eseményekhez. Nem véletlen, hogy ma alig akad olyan forradalmárszervezeti vezető, akinek a nevére a forradalom hevületében lehetett volna felfigyelni. A forradalmárság ma már nem erkölcsi kategória, hanem üzlet. A kérdés pedig az, hogy meddig jár a forradalmi ingyenebéd?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!