JEGYZET – Hogy kinek a dolga (volna) megvédeni egy valamikori templomot, felszentelt épületet, arról a vélemények megoszlanak, viszont egy közös vonást biztosan hordoznak: soha nem annak, aki nyilatkozik.
2016. március 16., 19:572016. március 16., 19:57
2016. március 17., 14:202016. március 17., 14:20
Persze botorság is volna elvárni egy embertől, hogy vakolókanalat ragadjon, téglát vásároljon, és megoldja, illetve megfoldja a problémát. Szó sincs erről. Kiszsolna volt legutóbb az a település, amely egyszerre lett híres Giotto-másolata és hírhedt a templomépület állapota miatt. Aztán leomlott egy torony, beomlott egy másik. Sajnálkozunk. Mit tehetnénk, oldja meg valaki: az egyház, a helyi vagy a megyei önkormányzat, esetleg valamelyik politikai párt. Erre esetleg még ígéret is születhet. De az ígéret elég ritkán képes tetőt fedni, falrést tömni, hogy a restaurálásról ne is szóljunk. Az ígéret nem szakképzést, csak elméleti líceumot végzett.
Március 16-án a Szeben megyei Doborka szász evangélikus templomáról bukkant fel egy fénykép az internet hepehupáján. A szentély fölött kalligrafikus, gondosan készült iniciálékkal, gót betűs írással lajstromba véve építésének (1481) és háromszori felújításának dátuma. A templom kongó falai között három pirostarka tehén álldogál, egy a hajóban, a valamikori padok és a hajópadló helyén, egy a szentélyben, majdnem az egykori oltár helyén, egy pedig a boltív alatt, a két tér között. A hajóban álldogáló a lencsébe néz.
A falak épek. Tető van. Ideális hely a félrideg tartásra. Ilyen masszív, pompás istállóval kevés gazda büszkélkedhet. Nincs benne semmi fölösleges, sem faragott kő, sem aranyozott betűs márványtábla. Nem így a Maros megyei Szászdályán, ahol színtiszta mulasztásból, az állatok jogainak és kényelmének teljes figyelmen kívül hagyásával bent felejtették az erődített templom-disznópajtában a padokat. Hol vannak az állatvédők ilyenkor?!
Példaképpé tehetnék a doborkain kívül a Maros megyei mezőszakáli esetet is – hadd tanuljon Dálya –, ha a katolikus kápolnácska falai nem omladoznának. Mert ettől az apróságtól eltekintve ott is ügyesen kiürítették a kápolnát, sőt régi traktorgumiból vályút is készítettek. Se falbedűlés, se toronyomlás, se magányos harangláb, s összedőltek mégis. Hogy kinek a dolga (volna) megvédeni egy valamikori közösség templomát, arról a vélemények megoszlanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!