Hasonlíthatnám a miniszterelnök tettét Toldi Miklós hajdani malomkődobálásához, hogyha haragja is ugyanolyan volna, anélkül viszont inkább arra a sunyiban csínytevő gyerekre hajaz, aki félelmében meg akarja előzni az esetleges büntetést, és bejelenti, hogy világgá megy.
2014. április 08., 20:002014. április 08., 20:00
Különösebb magyarázatot nem is igényel a pontai „merészség\", hiszen napok óta fel-felmerül a frászbukon bejelentett őszi visszavonulása: tárgyalják, elemzik elölről, hátulról, jobbról és balról, pedig nagyon hamar kiderült, az egész csak humbug. Világgámenési riogatás.
Ők tudják, milyen erők feszülnek egymásnak a pártjukban, ki akarna előbbre törni, és ki szeretne szélárnyékban maradni, tény, hogy miniszterelnökhöz méltatlanul éretlen (hogy ne mondjam gyerekesnek) próbakövet dobott hívei és ellenfelei közé. Nagyon körmönfontnak tarthatta magát, hogy a szocializációs hálót, és nem a hivatalos sajtótájékoztatást választotta bejelentése fórumául, gondolván, hogy ezzel kivédi az azonnali kérdésfeltevéseket, helyesebben a válaszadási kötelezettséget. Így majd – okoskodhatott – akkor válaszol a kommentekre, amikor úri kedve tartja.
A hivatalos válasz viszont meglepően hamar érkezett, mégpedig épp őkelme szájából: nem, dehogy vonul vissza, hogyan is adná át a helyét a nála fiatalabbaknak, hisz akkor a hátulgombolósok közt kellene kutakodnia, nem, nem, szó sincs semmiféle ki- vagy visszalépésről. Vagyis próbálja ránk lőcsölni a „félreértést\", nem tudtuk értelmezni éles logikáját, pontos, szabatos fogalmazását.
Végeredményben még igaza is lehetne, de hogy a szitán hamar átláttunk, azt épp az ő gyors cáfolata bizonyítja. A világgá készülő gyerek is arra számit, hogy kórusban kezd el könyörögni a család, hogy csak még egyszer bocsásson meg nekik, ne menjen sehová, többet soha semmiért nem kap büntit, de ha azt mondják neki, hogy az ajtó nyitva áll, akkor rögtön rádöbben: baj van. Érveket keres, vagy egyszerűen sírva fakad, saját meggondolatlanságát, butaságát siratja, minek kellett fenyegetőzni?! És marad, mert inkább a bünti, mint a nagy semmi.
Ponta most itt tart: senki nem esedezett a maradásáért, sőt el is kezdték rendezni soraikat a nagy bakugráshoz. Az elképzelhetetlen lett volna, hogy valamelyik méltatlan léhűtő visszahajítsa Toldi felé a nehéz követ, azzal viszont már fenyegettek éretlen hőzöngőket, hogy egyszer a fagylalt visszanyal. Megtörtént. S ha képes visszanyalni, akkor nevetni is jót tud majd a pórul járt próbálkozón.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!