Kivel szomszédos a Szovjetunió? – hangzott a kommunista időkben a találós kérdés a Jereváni rádióban, amire a helyes válasz az volt: akivel akar.
2014. március 19., 20:542014. március 19., 20:54
A Krím annektálásával a kérdés és a válasz egyaránt időszerűvé vált, Oroszország jelenlegi reálpolitikája egyértelműen a jogelőd, a Szovjetunió határainak helyreállításáról szól.
Moszkva a nagy birodalom széthullása óta eltelt több mint két évtized során számtalanszor tanújelét adta, hogy a posztszovjet térség számára különösen fontos, és nem tűri el, hogy ott külföldi hatalmak pozíciókat szerezzenek. Oroszlánrésze volt abban, hogy Ukrajna tavaly nem írta alá a társulási megállapodást az EU-val, hiszen elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy Kijev ne álljon át a „másik oldalra”, ne csatlakozzék az Unióhoz és a NATO-hoz.
Félő, hogy a Krím félsziget csupán az első Ukrajna Oroszországhoz csatlakozni kívánó területeinek sorában, hiszen az ország keleti, jelentős számban oroszok lakta régióinak lakossága nem örül a kijevi hatalomváltásnak. Ráadásul az orosz ipari óriás, a Gazprom neki sem fogott a gázcsapok elzárásának...
Kétségessé vált a Moldovai Köztársaság egybenmaradása is, miután a szakadár Dnyeszter menti köztársaság, sőt az autonómiával rendelkező gagauzok is Moszkva felé kacsingatnak. Egyre biztosabbnak tűnik, hogy Moldova EU-csatlakozásának területvesztés lesz az ára, hacsak az oroszbarát chişinăui kommunisták meg nem akasztják az uniós integrációs folyamatot.
De arról se szabad megfeledkezni, hogy Oroszország expanziós törekvéseinek lendületét nagyban elősegítette a Nyugat totojázása is. A fenyegetőzéseken és a szankciók meglebegtetésén kívül sem Washington, sem Brüsszel nem lépett fel az elvárt határozottsággal a birodalmi álmokat szövögető Vlagyimir Putyinnal szemben.
Márpedig az orosz elnök alaposan ráérzett, hogy ellentábora gyakorlatilag magára hagyta a térség se az EU-hoz, se a NATO-hoz nem tartozó államait, amelyek ezáltal „szabad prédává” váltak Moszkva számára. Éppen ezért a hidegháború kimenetelét nem is az fogja meghatározni, milyen válaszintézkedéseket foganatosít a Nyugat, hanem hogy meddig hajlandó elmenni Putyin.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!