2013. április 14., 21:412013. április 14., 21:41
Hosszas piackutatás után ki is pécézte az egyik bank kecsegtetőnek tűnő ajánlatát, és miután személyesen is ismerte a pénzintézet egyik munkatársát, nekivágott. Húszéves futamidőre kapott százezer eurós kölcsönt, havi 900 eurós törlesztőrészlettel. A szerződés aláírása előtt ügyfelünk többször is rákérdezett a pontos havi részletre, és mindannyiszor azt a határozott választ kapta: 900 euró. Öt-hat hónap, a bank és a hiteles közötti „mézeshetek” elteltével arra lesz figyelmes, hogy különböző kezelési költségek és illetékek jogcímén a pénzintézet 1300 eurós törlesztőrészletet követel tőle. Beperelte a bankot, és, noha illúziói nincsenek, ama sorstársai ügyében született precedensítéletben bízik, akik jogerősen pert nyertek hazai pénzintézetekkel szemben, amelyek kötelesek voltak visszafizetni az illegálisan begyűjtött jutalékot.
Persze a fenti hiteles esetének legelső tanulsága, hogy az ügyfélnek százszor el kell olvasnia egy hitelszerződést, mielőtt aláírná; igaz, pénzügyi tanácsadó híján még ekkor sem biztos, hogy utólag nem éri meglepetés. Tény, hogy a kölcsönhöz folyamodók még így is teljesen ki vannak szolgáltatva a bankoknak, amelyek alapvető tulajdonsága a profitéhség. Ahelyett, hogy belátnák: egy jól informált, megbecsült ügyfél hosszú távon biztos hasznot hoz, a pénzintézetek – tisztelet a kivételnek – sok esetben tudatosan csalják kelepcébe félrevezető hirdetésekkel a klienst, tudván, hogy ezerből egy keresi majd igazát a bíróságon. Pedig ez a hozzáállás vezetett a gazdasági világválság kirobbanásához is, és ugyanez a mohóság vezetett oda, hogy a romániai bankrendszer elutasítsa a magáncsőd intézményének megteremtését. Amely a fizetésképtelenné váló kereskedelmi társaságokhoz hasonlóan a magánszemélyek esetében is lehetővé tenné adósságuk átütemezését. Kár, hogy e téren a jelenlegi román kormány is a bankok, meg a valutaalap oldalára állt, és hátat fordított a hiteleseknek, akiknek többsége nem önhibájából, hanem éppenséggel a pénzintézetek gerjesztette krízis miatt jutott bajba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok