2010. március 12., 10:562010. március 12., 10:56
Holott az Eszmélet 7. szakaszának nincs is semmi köze a bekötött szemű, mérlegét kihívóan egyensúlyban tartó istennőhöz, arról nem is szólva, hogy József Attila legföljebb Werbőczynek magyar nyelvre nyakatekerten átfordított, ám gyémánttisztaságú logikával és szellemiségben megfogalmazott törvényei környékén forgolódhatott. Nem ismerte, nem ismerhette Caragiale bombaerejűen sűrített mondását, miszerint valahol mindig lennie kell egy tartalékparagrafusnak. Nem, nem ismerte, nem is erről beszél, szavai mégis mint a jóféle kesztyű simulnak honi törvényeink lényegére: „és megint fölnéztem az égre/ álmaim gőzei alól/ s láttam, a törvény szövedéke/ mindig fölfeslik valahol.”
Igen, ez a fölfeslettség, ez a koszlottság a lényege majd mindenik törvényünknek. Nem véletlenül, nem tévedésből, emberi vagy hivatali mulasztásból - eleve ilyenre készülnek. Hogy aztán ki-ki saját tehetsége, de mindenekelőtt érdeke szerint toldozza-foltozza, szűkítse-bővítse vagy egyszerűen csak egy mestervágással átszabja. Mert mindig kilóg valahol egy szál, amibe kapaszkodni lehet, húzni-nyúzni erre-arra, amíg ránk nem kacsint cinkosan szemkötője mögül az istenasszony. De ha nem akarjuk, hogy a rossz nyelvek megszólják a házelejét, ne is kacsintgasson - elég, ha az ellenfél kárára billenti mérlegét. Vagyis megtalálja azt a valahol megbúvó ominózus tartalékparagrafust.
Pedig hát elég gyakran hallani azt is, hogy a törvényről nem alkudozunk - igaz, hogy még gyakrabban a „bölcsességet”, miszerint a törvény a hülyéknek készül. Fölösleges azon töprengnünk, kinek van igaza, mert egyformán van mindkettőnek. Attól függ, ki mondja és attól, hogy kinek. Ez is hozzátartozik az össznépi törvényesdihez. Mellesleg jegyzem meg én is, hogy az alkotmányjogász miniszterelnök szemrebbenés nélkül bocsátja közre sorozatban az alkotmányidegen rendeleteit, csúcsjogász honatyák naphosszat mosdatják fehérre előző nap csúnyán bemocskoló szavaikat, magyarázzák, ki mindenki értette félre az ő félreérthetetlen zagyvaságukat... Jó szórakozás. Ezzel is telik az idő. S ha véletlenül sürgetne a tevőlegesség kényszere, akkor sem szabad semmit elsietni. Fő, hogy jól nézzünk körül, pillantsunk be az eldugott zugokba, de a legfontosabb, hogy ne feledjük: valahol mindig lennie kell egy tartalékparagrafusnak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok