„Visszafordultam, élek”

A hegymászóhoz tankönyvhegyeken keresztül vezet az út. Tulit Zsombor a T3 kiadó és nyomda egyik tulajdonosa – a sepsiszentgyörgyi vállalkozás közel 15 esztendővel ezelőtt alakult, azóta piacvezető a romániai magyar tankönyvkiadásban, évente több mint 60 ezer kötetet ad ki, saját országos tankönyvterjesztő hálózatot működtet.

Cél: a „big seven” meghódítása

Tulit Zsombor neve mégsem ezért cseng ismerősen, hanem azért, mert minden évben legalább egyszer hírt adunk arról, hogy éppen melyik hegycsúcsot hódította meg a „Székelyek a magasban” expedíciósorozat egyik kezdeményezője és kivitelezője. A szervező Alpin Sport Egyesület tagjai már maguk mögött tudhatják a hét kontinens legmagasabb csúcsai közül négyet: Európa, Afrika, Észak-Amerika és Dél-Amerika legmagasabb pontjára már feljutottak. A végső cél a hegymászók által „big-seven”-nek nevezett hét legmagasabb csúcs meghódítása. Tulit Zsombor úgy fogalmazott, azt próbálják bizonyítani, hogy egészséges hétköznapi ember is képes magashegyi mászásra, nemcsak neves sportolók. Tulit Zsombor a T3 kiadó székházába hív, amikor javasolom, hogy saját környezetében beszélgessünk. Könyvhegyek, halmok között jutok fennebb és fennebb a tetőtérben berendezett irodába. Jó magasan ülünk le, de oda is felszáll a frissen nyomtatott könyvek jellegzetes illata, felhallatszik a gépek csattogása. A nyár végi melegben a manzárdszoba falait hegycsúcsok havas képe díszíti, naptárakon, plakátokon, fotókon tündökölnek a hegyek.

Nincsenek vakmerő öreg hegymászók

Zsombor nemrég tért haza a svájci Matterhornról, a csúcsot nem sikerült meghódítania, mint ahogy hét évvel ezelőtt sem. A „Székelyek a magasban” mozgalomnak vannak nagy és kisebb expedíciói, az utóbbiak tulajdonképpen felkészülések. Zsombor azért ment a Matterhornra, hogy akklimatizálódjék, mielőtt elmegy a Himalájába. Hét évvel ezelőtt Szász Mihállyal már nekivágtak, a fiatal hegymászó pedig mosolyogva emlékszik, hogy már akkor azt írta hosszas unszolás után a svájci emlékkönyvbe: okos vagyok, visszafordultam, élek. Majd elmondja, hogy a hegymászók nagy igazsága: vannak vakmerő hegymászók, vannak öreg hegymászók, de vakmerő és öreg hegymászók nincsenek. „Valahányszor elmegyek itthonról, mindig az a fontos, hogy a társaimmal együtt épen, egészségesen hazaérjünk. Az eszünk mindig a helyén van” – mondja komolyan. Majd elmagyarázza, hogy a kelet-európai hegymászók különböznek a többiektől, náluk mindig van pótkesztyű és pótelem. A kelet-európai expedíciók jellegzetes vonása, hogy sok pénzt és energiát ölnek abba, hogy eljussanak valahova, és szinte elfogadhatatlan, hogy ne próbálják meg legalább, hogy feljussanak a csúcsra. A többiek reggel kijönnek a sátorból és megállapítják, ez a nap nem alkalmas a csúcstámadásra, majd a következő és az azt követő sem. Negyedik nap összepakolnak és hazamennek, azzal, hogy majd egy év múlva visszatérnek. A kelet-európaiaknál ilyen nincs, ők zord körülményekre is fel vannak készülve. Ha elfújja a szél a kesztyűt, van egy másik. Ha hideg van, előkerül a pótnadrág. Összekapirgálják a pénzt az expedícióra, hiszen akkor csak az az egy pillanatuk van.

Tankönyvlicit Alaszkából

Sorjáznak az emlékek, minden hegymászás más miatt különleges. A Mont Blanc azért is, mert onnan hangzott el az első élő rádiós bejelentkezés, körülbelül annyi: fenn vagyunk a csúcson, nem látunk semmit, mert köd van. A legnagyobb megpróbáltatás a Pamír hegységben a Lenin-csúcs: szombaton indultak, pénteken érkezett meg az engedély, Kirgizisztánban nem lehetett hegymászó számára hasznos élelmet kapni, csak olyant, ami nehéz és nincs semmi tápértéke. A csúcsról lefele megmentették valakinek az életét. Alaszkában négy hetet töltöttek a jégen, húzták a szánt két hétig egy irányba, majd két hétig viszsza, és közben megmászták a McKinleyt. Zsombor azt meséli, megszokta a kiadó-nyomda vezetés és a hegymászás közötti kettősséget: volt már olyan tankönyvlicit a tanügyminisztériumban, amit Alaszkából műholdas telefonon intézett. A cég menedzsmentje már olyan, hogy nyugodtan el lehet menni akár két hónapra is a hegyekbe. Nem csak a hegymászásban, a mindennapi életben is ott vannak a kihívások, az akadályok, a különbség annyi, hogy a hegyen gyakran másodperc töredéke alatt kell dönteni, míg az íróasztalnál több változat is számításba jöhet. Elmeséli, hogy két expedíció között, amikor éppen nincs felkészülés, kedvtelésből szalad, biciklizik, úszik. Egy színházi előadás szünetében valaki megkérdezte, hogy ha úgyis megy Budapestre, nem áll meg útközben Aradon leszaladni egy félmaratont? Megtette szórakozásból. Amikor azonban expedícióra készül, mint ahogy most a Himalájára, akkor húszkilós, megtöltött hátizsákkal szalad a Sepsiszentgyörgytől több kilométer távolságra fekvő Sugásfürdőre és vissza. Álma, hogy a „Székelyek a magasban” programmal bárki, aki nagyon akarja, feljuthasson egy hegycsúcsra. „Például megkérdezném tőled: Blanka, van kedved elmenni a Mont Blancra? Ha ez fontos neked, hajlandó vagy mozogni, felkészülni, szívesen elviszlek. Féléves felkészülés után összeáll egy kezdő csapat, elmegyünk egy könynyebb szintű csúcsra, majd három hét múlva a Mont Blancra. Ezzel olyan álma teljesülhet valakinek, amit egyedül nem tudott volna megvalósítani, és amiről talán nem is remélte, hogy valaha sikerülni fog. Az ember mindig magasabbra vágyik, és el is juthat oda.” n Bíró Blanka

A világ legmagasabb csúcsain

Tulit Zsombor ebben a hónapban indul Tibetbe, a Himalájába, meghódítani a 8035 méter magas Shishapangma-csúcsot. A hegymászó korábban már a világ hét legmagasabb hegycsúcsa közül négyre feljutott. Öt évvel ezelőtt a kirgizisztáni Pamír-hegységben a szintén sepsiszentgyörgyi Szász Mihállyal együtt új országos és európai rekordot döntöttek meg, amikor megmászták a 6150 méteres csúcsot, 2004-ben pedig az alaszkai, 6094 méter magas McKinley csúcsára jutottak fel. Ez év januárjában Tulit Zsombor többedmagával mászta meg a Chilével határos, nyugat-argentínai, 6962 méteres Aconcaguát, az Andok-Kordillerák legmagasabb csúcsát.