Székely tánc görög zenére

Bár a szervezők azt hirdették, az önkormányzat és az UNESCO pártfogását élvezik, a remeteiek számára ebből semmi előny nem járt. Úgy kellett táncolniuk, ahogy a görögök húzták – a történteket mások számára is tanulságnak szánják.

Közmunka a fesztiválozásért

Remete arról híres, hogy a közösségkovácsolás egyik legfőbb formájának a néptáncolást tartja. Az iskolások között tán nincs is olyan, aki ne ismerné legalább a felcsíki táncfigurákat, több mint négyszázan táncolnak, közülük százötven diák bármikor színpadra léphet, mert nem vall szégyent tudásával.

A néptánc szeretetéből adódik, hogy gyakran hívják őket fellépésre, a Remetén szervezett Gyergyói Néptánctábor is nagy sikernek örvendett. A Sirülő néptánccsoport tudásáért és munkájáért a taps mellett másfajta elismerést is érdemel, ezért nevezte be őket táncoktatójuk, Sándor Csaba koreográfus – aki egyébként az Ördögborda együttes vezetője – egy görögországi fesztiválra. Márciustól igazgatták a csoport kiutazásának útját, a szállás és étkezéi költségének előteremtéséről kellett a táncosoknak gondoskodniuk, ugyanis szállításukra Remete önkormányzata utalt ki hozzávetőleg 8 ezer lejt.

Laczkó-Albert Elemér polgármester elmondta, a községet képviselik a néptáncosok, de nem csak ezért tartották fontosnak támogatásukat: ez elismerés a munkáért és biztatás a folytatásért. Hogy támogatásra érdemesek, nem csak tánccal bizonyították a fiatalok. A községi rendezvényeken önkéntesként segítettek. A gyerekek ma már ritkán végeznek kétkezi munkát, így a szülők is pártolták a közmunkázást – mondja a polgármester, és persze nem mellékes az sem, hogy minden tevékenység a görögországi fesztiválra való kijutás lehetőségét szilárdította.

Akadozó párbeszéd

Az augusztus 30. és szeptember 5. között szervezett Kasandra – Chalkidiki III. Nemzetközi Néptánc Fesztiválra neveztek be, és a Remetei Tolvajos Ifjúsági Egyesület bankon keresztül utalta is a megadott határidő előtt a kért előleget. Ez a költségek tíz százalékát jelentette, amit – a levelezések alapján – majd a végső elszámoláskor levontak volna a fizetnivalóból.

Bár akadozott időnként a kommunikáció a fesztiválszervezőkkel, a Sándor Csaba által feltett kérdésekre, így például a fellépés konkrét időpontjára nem érkezett válasz, de a székelyek azt hitték, mindez csak véletlen. Bizalmukat erősítette az is, hogy a fesztiválmeghívóban szerepelt: a rendezvény az önkormányzat támogatását, az UNESCO pártfogását élvezi. A fellépés időpontját ugyan nem tudhatták meg, de a színpad méretét igen, így produkciójukat a tér követelményeihez igazították, próbáltak rendszeresen, hogy tökéletes képviselői lehessenek a térség néphagyományának.

Induláskor a táncoktatónál volt a település neve, valamint egy telefonszám, azé a személyé, akit Görögország határának átlépésekor kell felhívni. Hibátlan volt az elszállásolás, a találkozás Kostas úrral, aki átvette a szállás-étkezés teljes árát, és biztatta, hogy fellépnek, „no problem”. Még két telefonra válaszolt, szintén a „no problem” volt a jelszó, de a fesztivál programjáról, a fellépés időpontjáról nem osztott meg részleteket. Aztán a telefont sem vette fel.

„A szálláshelyünk Neos Marmarasban volt, egy csodálatos, 2500 lelket számláló kisvárosban, mely turistaidényben több mint húszezer fősre duzzad. Főleg Szerbiából és Romániából látogatják turisták, de találkoztunk egy magyarországi csoporttal is, ők kétszázan voltak. Itt vártuk a fesztiválszervező hívását minden nap. Hiába” – számol be a táncoktató, aki Portik Bakai Ádám csoportvezetővel hét lány és hat fiú tanítványának kellett hogy biztonságot nyújtson.

Felcsíki tánc a görög városkában

„A fesztiválszervezők nem léptek velünk kapcsolatba, nagyon jó szállást és ellátást biztosítottak, és hagyták, hogy mi magunk szervezzük meg a magunk kis görögországi fesztiválját. Meg is tettük: viseletbe öltöztünk, és a városka főutcáit végigénekelve 40 percig reklámoztuk a gyergyói népviseletet és népdalokat, majd három órán keresztül, előbb gyergyói, nyárádselyei, széki, kalotaszegi, mezőségi koreográfiáink bemutatása után, szabadon táncolva igazi magyaros, táncházas hangulatot keltettünk. Nagy is volt a sikere, különösen a magyar nézőink körében, akik közül többen dagadó mellel dicsekedtek, hogy ők is Székelyföldről származnak. A bemutató est végét görög táncokkal zártuk, mert a vendéglős jóvoltából már harmadik este vehettünk részt görög táncok oktatásában, és a fia meg a testvérbátyja élő zenét is szolgáltattak: buzuki hangja szólt\" – számoltak be a remeteiek.

„Hallomásból tudtuk, hogy történnek ilyenek, most meg is tapasztaltuk. Ez az ügyeskedő fesztiválszervezőket minősíti, semmiképp sem Görögországot” – mondta a polgármester. Mivel mindent összeszámolva 7500 eurót veszítettek a fesztiválozással, a néptáncoktató levélben kért magyarázatot a szervezőktől, tudatta az eseményeket a település polgármesterével is. Arra kíváncsi, hogy a nagy kiadással járó kiszállás során melyik fél miben hibázott, és ez hogyan hozható helyre. A kártérítési követeléssel, valamint az UNESCO értesítésével még vár, a következő lépések a válaszlevél tartalmától függnek.