Szegecsek okozták a vesztét?

Hárommillió szeg

A Harland és Wolff belfasti hajóépítõ cég levéltárából nemrég elõkerült iratok arról tanúskodnak, hogy a rossz minõségû szegecsek és az építõcég korlátlan ambíciója – hogy egyszerre építsék meg a világ három legnagyobb hajóját, a Titanicot, az Olympicot és a Britannicot – életveszélyes kombináció volt, amely csak rosszul sülhetett el. A kutatók egy évtizede érvelnek azzal, hogy a hajó azért törhetett olyan gyorsan ketté és süllyedhetett el, mert a szegecsek gyenge minõségûek voltak, a fejük könnyen lepattant, és így befolyt a jeges tengervíz. Amikor a szegecsek minõségét 10 évvel ezelõtt elõször megkérdõjelezték, az építõcég elutasította a vádat, mert szerintük nincs olyan dokumentum, amely ezt igazolná. A történészek azonban azt állítják, hogy a Harland és Wolff hajóépítõ cég belfasti levéltárában új iratokat találtak a témában. A cég ennek ellenére azt állítja, hogy a dokumentumok „hézagosak”, és semmit nem bizonyítanak. A három hajó mindegyikéhez hárommillió szegecsre volt szükség, amelyek szerepe létfontosságú, azok tartották ugyanis össze a hajót. Jennifer Hooper McCarty és Timothy Foecke most megjelent, Mi miatt süllyedt el a Titanic? címû könyvében azt állítja, hogy a Titanic építésekor a cégnél hiány keletkezett a szegecsekbõl. A levéltári bizonyítékokon túl a kutatók modern tesztekkel és számítógépes szimulációkkal vizsgáltak meg 48 olyan szegecset, amelyek a Titanic hajótestét tartották össze, emellett a hajó alapanyagául szolgáló fémeket is összevetették az akkoriban máshol használt anyagokkal, és megvizsgálták, hogy az 1910-es évek elején mik voltak a mérnöki és hajóépítési szabványok és eljárások.

Kapkodva készítettek egyes alkatrészeket

A kutatásba bevont fémdarabokat a búvárok két évtizeddel ezelõtt hozták a felszínre az Atlanti-óceán mélyén nyugvó hajótörzsbõl, és közülük igen sokat salakzárvány borított. Ez pedig silány minõséget jelez: a szakértõk szerint azokat sietve, kapkodva készíthették, így késõbb törékennyé váltak. Timothy Foecke, az amerikai Szabvány- és Technológiai Intézet (US National Institute of Standards and Technology) kutatója szerint így mindez egyértelmûen azt jelenti, hogy rossz minõségû alapanyagokkal dolgoztak. A hajóépítõ cég híján volt a megfelelõ szakembereknek is. 1911 vége és 1912 áprilisa között, amikor a Titanic már kihajózott, ez napi problémákat jelentett – áll az iratokban. A legfõbb gondot az jelentette, hogy a jó szegecseléshez megfelelõ szakértelem szükséges: a vasat cseresznyepiros színre kell hevíteni, majd a megfelelõ kalapácsütésekkel megfelelõ helyen kell beleütni a szegecset a fémlapokba. A silány és tapasztalatlan munkaerõ ebben az esetben nagyon sokat ronthatott a jó minõségû alapanyagokon is. A megoldást az acélszegecsek használata jelentette volna, akkoriban ugyanis már megkezdték az átállást az erõsebb és megfelelõ gépekkel könnyen beilleszthetõ anyag használatára. A Titanic megalkotásakor azonban részben figyeltek csak erre: a hajó közepén már az új technológiát alkalmazták, míg az orrban és tatban a hagyományos vasszegecseket. A jéghegy pedig a hajó orrát súrolta, ahol ha acélszegecsek lettek volna, talán nem így történik – áll a könyvben. Lehetséges tehát, hogy a jobb alapanyagok lehetõvé tették volna, hogy a Titanic tovább fennmaradjon a víz felszínén, amíg a mentõhajók megérkeznek. Az elméletet egyesek kétkedve fogadják: James Alexander Carlisle például, akinek nagyapja szegecselõ volt a Titanic építésekor, nyíltan kampányol a teória ellen. Visszautasítja a vádat a sokáig némaságba burkolózott építõcég, a Harland és Wolff is. Szerintük semmi gond nem volt az alapanyagokkal, ezt példázza az Olympic építése is, amely 24 éven át szelte a tengereket baleset nélkül.

[origo]