Kathryn Bigelow filmtörténetet írt: személyében első ízben kapta meg nő a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskát az Oscar 82 éves történetében; ő a negyedik nő, akit e kategóriában jelöltek. Az általa rendezett A bombák földjén lett a legjobb film, és Bigelow nyerte el a legjobb rendező díját is.

Az 59 éves rendező az elismeréssel járó összeget a külföldön harcoló amerikai katonáknak ajánlotta fel. A legjobb film kategóriájában a kritikusok Dávid és Góliát párharcáról beszéltek. A küzdelemben A bombák földjén legyőzte a világszerte 2,6 milliárd dolláros bevételt produkáló Avatart, James Cameron sci-fijét. Bigelow filmje ennek kevesebb mint az egy százalékát érte el, és az iraki háborús dráma hat Oscart sepert be.

A legjobb színész Jeff Bridges lett, aki egy lecsúszott countryzenészt alakít a Crazy Heart című filmben. A négy évtizedes karriert maga mögött tudó, ötszörös Oscar-jelölt színészt a Kodak Színház közönsége állva tapsolta meg.

A legjobb és legrosszabb színésznő egyszemélyben

A legjobb színésznő díját Sandra Bullock kapta a The Blind Side című drámában nyújtott alakításáért – először jelölték a díjra. Az előző nap ő vette át a legrosszabb színésznőnek járó Aranymálna-díjat is; így először fordult elő, hogy valaki a két díjat ugyanabban az évben megkapta. Cristoph Waltz nyerte el a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat.

Az osztrák színész a Becstelen Brigantyk című Quentin Tarantino-filmben nyújtott zseniális alakításáért kapta meg az elismerést; a második világháborús filmben a zsidóüldöző náci tiszt, Hans Landa ezredes szerepét játszotta. Waltz először játszott amerikai filmben, alakításával már több díjat elnyert, és az Oscar-díj biztos várományosa volt. Mo’Nique kapta a Precious című drámában játszott szerepéért a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját.

A független filmben egy erőszakos anyát játszó színésznő a legesélyesebb volt a kategóriában, és Cristoph Waltzhoz hasonlóan több elismerést is szerzett. Mo’Nique az ötödik fekete bőrű színésznő, aki elnyerte az Oscart. A legjobb külföldi film kategóriájában az El secreto de sus ojos című argentin alkotás nyert. A legjobb eredeti forgatókönyv díját A bombák földjén című filmért Mark Boal vehette át.

Az Amerikai Filmakadémia elismerésére első ízben jelölt író elmondta: riporterként tudósított Irakból, a népszerűtlen háborúról, és úgy érezte, filmet kell csinálnia róla. A legjobb animációs film a Disney/Pixar produkciója, a Fel! lett, az eredeti filmdal kategóriájában pedig a The Weary Kind nyert a Creazy Heartból. A legjobb adaptált forgatókönyvért Geoffrey Fletcher kapta az elismerést a Precious című filmért; a legjobb maszk kategóriában a Star Trek nyert.

A legjobb vizuális effektusokért a háromdimenziós látványvilágával filmtörténetet író sci-fit, az Avatart, a legjobb vágásért A bombák földjén című filmet díjazták. A jelmez kategóriában a legjobbnak Az ifjú Viktória királynő című film bizonyult; Sandy Powell jelmeztervező harmadik Oscarját vehette át. A legjobb operatőr Mauro Fiore lett, aki az Avatart fényképezte.

„Az élet nagy pillanata”

Az Oscar-gála legnagyobb nyertese kétségtelenül Kathryn Bigelow, A bombák földjén című, hat Oscar-szobrot nyert film rendezője lett, aki „az élet nagy pillanatának” nevezte az Amerikai Filmakadémia elismerését. Bigelow a helyi idő szerint vasárnap este megtartott 82. hollywoodi díjátadón megindultan emlékezett meg filmje valódi hőseiről a legjobb rendezőnek járó szobor átvételekor. „Azoknak a hadseregben szolgáló nőknek és férfiaknak szeretném ajánlani a díjat, akik naponta kockára teszik az életüket Irakban, Afganisztánban és szerte a világon. Bárcsak épségben térnének haza”.

Az Oscar-színpad után a kulisszák mögött arról is beszélt, milyen érzés az első nőként megkapni a rendezői Oscart: „Remélem, hogy a további sok közül vagyok az első. Természetesen szeretném azt hinni magamról, hogy csak egy filmes vagyok, és legfeljebb az lehet majd a kérdés, hogy milyen. Ugyanakkor boldoggá is tesz, hogy elindítottam valamit”. Jeff Bridges, aki a Crazy Heart című countryfilmben nyújtott alakításával vette le a lábáról a Filmakadémia tagjait, a szüleinek mondott köszönetet: „Köszönöm anya és apa, hogy ilyen remek pályára irányítottatok engem”. Sandra Bullock, a The Blind Side című drámáért kapott legjobb színésznő Oscarjával a kezében tréfával oldotta a pillanat feszültségét: „Tényleg megérdemeltem, vagy csak sikerült mindenkit ennyire lefárasztanom?”. Majd azoknak az örökbe fogadó anyáknak köszönte meg a kitüntetést, akik nem törődve vele, hogy honnan származik gyermekük, szeretik és gondoskodnak róla. Bullock a filmben egy kallódó tinédzsert fogad családjába, és segít neki élsportolóvá válni. A színpad mögött tovább viccelődött az Aranymálna-díjon, amelyet előző nap nyert el legrosszabb színésznőként az All About Steve című vígjátékért: „Egymás mellé teszem a díjakat, ahogy kell.

A szórakoztató bizniszben vagyunk, tehát ezt várják el tőlünk: fogadjuk el a jót a kevésbé jóval együtt”. Azért megjegyezte, hogy az Aranymálna majd egy kicsit lejjebb kerül a polcon. Mo’Nique, aki a Precious című harlemi dráma elvetemült anyjának szerepéért vehette át a szobrot, férjének, Sidneynek hálálkodott, mert „megmutatta, az embernek néha el kell felejtenie, hogy mi a népszerű, hogy azt tegye, ami a helyes”. Később szerepére utalva ezt azzal egészítette ki a színfalak mögött: „Nem bánom, hogy ki milyen bűnt követett el, mindenki megérdemli, hogy szeressék, akkor is, ha cseppet sem szeretetre méltó”.

A kilenc Oscar-jelölésből mindössze három technikai díjat szerző Avatar látványeffektusaiért kitüntetett Joe Letteri arról beszélt, hogy valójában nem tettek mást, mint a hétköznapi valóságot varázsolták „nagyobbra és ragyogóbbra” a 3D-s sci-fiben. „Meg akarom köszönni az Akadémiának, hogy a Na’vit nem tekintette idegen nyelvnek” – hálálkodott az Avatarban szereplő idegen népre célozva a legjobb külföldi film Oscarját elnyerő El secreto de sus ojos argentin rendezője, Juan José Campanella. A Fel! című 3D-s animáció rendezője, Peter Docter pályafutása kezdetét idézte fel az animációs Oscart tartva: „Nem is álmodtam, hogy ide vezet, amikor a harmadikos matekkönyvemből pörgetős füzetet (flip book) csináltam”.

Christoph Waltz, az Oscar-díjas osztrák

Aligha kételkedett benne bárki, hogy Christoph Waltz osztrák színész, a Becstelen Brigantyk sztárja az Oscar-díjat is megkapja, hiszen már szinte minden díjat begyűjtött zseniális alakításáért. Pedig a sikeres európai színészről korábban alig tudott valamit Hollywood. „Oscar és Penélope. Ez több mint főnyeremény!” – ünnepelte diadalát az Oscar-színpadon a vasárnap esti gálán az 53 éves színész, amikor Penélope Cruz átnyújtotta neki a szobrot.

De a lelkendezés közepette nem feledkezett meg a második világháborús film rendezőjéről, Quentin Tarantinóról sem. „Félelmet nem ismerő felfedezőként” méltatta, aki mesteri módon készítette el a produkciót. „Ezért lehetek most itt” – hangsúlyozta Waltz. „Ez eszméletlen. Fantasztikus. Nagy élmény, és holnap biztos sajnálni fogom, hogy már vége” – mondta a színfalak mögött az amerikai díjszezonbeli diadalmenetéről, ami az Aranyglóbusz-díjjal kezdődött, a hollywoodi színészcéh díjával folytatódott és most az Oscarban ért el a csúcspontjára.

A Brigantyk nyolc Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb filmét, de Waltz tudta egyedül az aranyozott szoborra váltani a lehetőséget. A filmben Brad Pitt játszotta ellenfelét: az amerikai nácivadász örök bélyegül horogkeresztet vág a könyörtelen és gátlástalan zsidóvadász, Hans Landa ezredes (Waltz) homlokába. Werner Faymann osztrák szövetségi kancellár az elsők között gratulált a színész sikeréhez. „Christoph Waltz Oscar-díja egy kivételes osztrák színész újabb nagyon megérdemelt kitüntetése” – fogalmazott közleményében.

Egyúttal megjegyezte, hogy Waltz immár azon kevés osztrák közé tartozik, akinek ilyen módon sikerült bekerülniük a nemzetközi filmtörténetbe. Waltz 1956-ban született bécsi művészcsaládban: apja és anyja díszlettervezők voltak. Operaénekesnek készült, de a hetvenes évek végén egy időre New Yorkba költözött, ahol Lee Strasberg híres iskolájában képezte magát.

Visszatérve Európába, a színpadon folytatta karrierjét, és a nyolcvanas évektől egyre több szerephez jutott a televízióban, majd a mozivásznon is. Alakításait számos díjjal ismerték el. Egyszer így beszélt munkájáról: „az a szép benne, hogy ami az emberben mélyen el van temetve, ami mindannyiunkban el van ásva, azt egy-egy szerep elő tudja csalogatni”.