Kutyajó dolog – ha felelősséggel bánik az ember a legjobb barátjával

míg ősszel vagy télen hideg van, esik, havazik, nincs kedvünk kimenni, és – ismeri el a kiképző – a saját kényelmünket is kell nézzük. Helyfüggő az is, hogy mekkora testű kutyát veszünk: tömbházba nyilván kicsi kutya való, kertes házban nagy méretű. „Lehet persze fordítva is, de akkor a lakásban tartott kutyával többet kell sétálni, többet kell foglalkozni vele” – jegyezte meg az idomár.

Nem a gyereknek vesszük a kutyát

„Egy kisgyermekes családban, még ha a gyerek akarja is, tudnunk kell, hogy a kutyát nem neki vesszük. A kutyát a családfő vagy a családanya veszi magának, tulajdonképpen ő lesz a gazdája, és az, hogy a gyerek játszik vele, az extra dolog. De ha rábízzuk, mi meg nem szeretjük az állatot, és hat hónap után a gyerekek kilencven százalékban ráunnak, abból cirkusz lesz, hogy neked aztán kutyát többet soha! Nem beszélve arról, hogy nyilván fajkutyát vesznek, s egy csomó pénzt ráköltenek a pórázra, labdára, állatorvosra, eledelre” – vázolta a lehetséges helyzetet.

Az ilyen esetek megelőzése érdekében a kutyakiképző azt javasolta, hogy a család menjen el egy kutyaiskolába, -kiállításra, nézzék meg az állatokat, a gyerekek sétáltassák meg egyiket-másikat. A kutyakiképzők is örvendek, ha kikérik a véleményüket, utána meg visszamennek a négylábúval képzésre, mert sokkal jobb lesz az eredmény, ugyanis eleve olyan kutyával keresik fel őket, amelyik a gazdának való. „Az ilyen állatot nem azért hozzák képzésre, mert mindent megrág a házban, vagy mert félni kell tőle, hanem hogy szépen sétáljon pórázon, parancsszóra üljön, feküdjön” – magyarázta a kutyapanziós.

Egy nagyobb testű fajtát – mondjuk labradort, cane corsót, dobermannt vagy boxert –, még ha szép példány is, amelyért kifizettek akár 4-5 ezer lejt is, felnőtt korban nem tudják ingyen sem odaadni senkinek, mert mindenkinek kiskutya kell. „Havonta hívnak telefonon, hogy megunták a kutyát, kinek adják oda? Először csak annyit kérnek érte, hogy a képzés ára megtérüljön, két-három hét múlva már majdnem fizetnek, hogy a kutyát elvigyék. Ez mind a felnőttek hibája” – jelentette ki Tóth Attila.

Mibe kerül?

Tóth Attila szerint nem kell idegenkedni a keverékkutyáktól, sőt vannak nagyon szép példányok, de aki fajtisztát szeretne, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. „Nem lehet venni ezer lejért. Illetve lehet, de tapasztalataim szerint tízből egyszer sikerül jót választani. Ahhoz, hogy ne legyen egészségügyi problémája, beilleszkedési gondja, ne kergesse a farkát, ne féljen az autóktól vagy más kutyáktól, ne »szalagkutyát« vegyünk, amiből húsz van egy udvarban, s úgy tenyésztik őket.

S akkor élvezem a kutyám szeretetét, nem látom szenvedni. Tehát körültekintően kell választani, több helyről kérjünk információt, ne kapkodjuk el, adjunk magunknak egy-két hónapot, beszéljük meg a párunkkal és önmagunkkal, hogy tényleg szükségünk van-e rá, s ne a piacról egy csomagtartóból válasszunk kutyát” – tanácsolta.

A kiképző szerint nem szükséges nagy összegeket befektetni a kellékekbe és a felszerelésekbe, inkább a tápja legyen minőségi, és a körülmények, melyek között tartjuk – például egy biztonságos kennel, amiben nem sérül meg, ha megpróbál kitörni belőle, amikor otthon marad egyedül.