Kenyai szociofotó-riport készül erdélyi szemmel

A mintegy háromhetes kaland során a csíki fiatal 12 napot tölt Rusinga szigetén. A Krónikának elmondta, a Van egy téglám Kenyában program keretében látogat el az afrikai országba. Az utazás költségeit saját maga finanszírozza, ám egy önkéntesek számára fenntartott szállóban fog lakni. A legnagyobb gondot a felszerelés beszerzése jelentette. Mint részletezte, a szükséges védőoltásokat és a repülőutat a Van egy téglám Kenyában program szervezte, Roseti Brunónak „mindössze” annyi dolga volt, hogy kifizesse a költségeket.

A fiatal fotóművész a Krónikának elárulta, azért megy el Kenyába, mert maga a téma, az afrikai kultúra vonzza, és alkalma nyílik kiszakadni a hétközna­pokból, amelyekre kissé ráunt, hiszen nem látja bennük a lehetőséget. „Egyrészt szükségem van arra, hogy eljussak új helyekre, másrészt hatalmas buli lesz, hiszen vonz az élmény, és lehetőség kínálkozik, hogy megismerjem, miként működnek ott a dolgok” – magyarázta.

Merész vállalkozás

Elmondta: az a terve, hogy olyasmivel foglalkozzék, amit ott még nem csináltak. Ez nem egyszerű vállalkozás, hiszen rengeteg dokumentumfilm, fotósorozat készült az afrikai kultúráról. Végül a fotósorozat mellett döntött, amelynek a témájaként a helybéli emberek gondolkodásmódját, mentalitását jelölte ki, műfajilag pedig a társadalmi vagy úgynevezett szocioriporthoz áll a legközelebb.

Helybéli családokhoz fog ellátogatni, megkéri őket, hogy válasszanak ki egy tárgyat, amelyet elvinnének egy lakatlan szigetre, persze vigyázva arra, hogy egymást ne befolyásolják a döntésben. Ezekből a tárgyakból pedig egy csendéletet fog komponálni, engedve, hogy ezek a tárgyak önmaguktól meséljenek. Emellett pedig egy családi csoportképet is készít, ahol az emberek ugyanabban a sorrendben állnak, mint az általuk kiválasztott tárgyak. Végeredményként pedig egyfajta mentális pillanatképet kapunk, amely a helyi emberek gondolatait jeleníti meg. Természetesen kétségei is vannak, hiszen a képek hitelességét érdemben befolyásolhatja, ha a kiszemelt alanyok nem teljesen őszintén választanak tárgyat, hanem valamilyen megfelelési kényszernek engednek.

A helyismeret gyors megszerzése a siker kulcsa

„Nagyon bízom benne, hogy meg fogom tudni csinálni, de ez nemcsak rajtam múlik” – magyarázta. Kérdésünkre elmondta: az első dolga lesz, hogy családokat keres fel Kenyában, amelyben egy helyi fiatalembertől kap segítséget, aki az ő idegenvezetője lesz, és beavatja abba, hogyan és miként beszélgessen a kiszemelt családokkal. „Azt próbálom elérni, hogy amikor oda megyek, az ne olyan legyen, mintha Kenyába mennék, hanem mintha a Monostorra mennék haza” – avatott be a terveibe a fiatal fotóművész. Azért is fontos, a helyismeret gyors megszerzése, hogy ne a tájékozódásra pazarolja később fölöslegesen az idejét.Ha ez nem sikerül, akkor számtalan más téma kerül, amely a kenyaiak hétköznapjaiba nyújt betekintést, és amelyről fotóriportot is lehet készíteni.

Elmondta: az utolsó napokat pedig azzal tölti, hogy alaposan bejárja a környéket, hogy „ne csak nézzen, de lásson is”. Hazatérve pedig a Hargita megyei önkormányzat galériájában, Csíkszeredában nyílik majd tárlat a fotókból. Roseti Bruno eddigi pályafutása alatt már számtalan nemzetközi kiállításon vett részt munkáival. Két fotóját a National Geographic internetes változata is publikálta, illetve a Vogue Italia online magazinban is publikált.

A Van egy téglám Kenyában program 2010 óta működik. Alapítása Halmen Balázs nevéhez fűződik, aki visszatérve első Rusinga-szigeti útjáról, létrehozta ismerőseivel a programot. Azóta évente egyszer erdélyi önkéntes csoportok látogatnak a szigetre. A legelső munkatáborban az iskolaépítésben segítettek, pénzbeli támogatást is vittek. Egy másik önkéntes táborban napelemeket szereltek fel az önkéntes házra, és jótékonysági turizmusprogramot is szerveztek a tehetősebbeknek: a kenyai szafari jótékonysági beugrója 500 euró volt.

Halmen Balázs korábban a Krónikának elmondta, a Ru­sin­ga-szigeten körülbelül 30 ezren élnek, a lakosság 40 százaléka HIV-fertőzött. Sok az árva, a szegénység miatt óriási méreteket ölt a prostitúció, s ez elősegíti a vírus terjedését. „Ez ördögi kör, amely ugyan javulni látszik, de még mindig nagyok a gondok” – magyarázta. A szigeten az emberek egyébként mezőgazdasággal és halászattal foglalkoznak. A betegségek miatt csak az önkéntes munkát vállaló turisták látogatják a szigetet, de Halmen szerint ez 20–30 év múlva változni fog, mert gyönyörű a sziget.