Gyógyszerészeti múzeumot rendezett be Hágó Áron nagykárolyi patikus

Számtalan porcelán- és üvegtároló sorakozik Hágó Áron fiatal nagykárolyi patikus külön erre a célra készíttetett vitrinjeiben. A házi patikamúzeumot stílusosan az általa működtetett gyógyszertár egyik helyiségében rendezte be, mintegy emlékeztetőül, honnan indult és hová fejlődött a szakma. A gyűjtőszenvedéllyel megáldott gyógyszerész szerint a most használatos üvegek díszetlen tucatáruk. „A mai gyógyszerestégelyekhez viszonyítva a mára már »történelemi ereklyévé« vált, finoman megmunkált porcelán és üvegedények igazi mestermunkák” – fejtette ki Hágó Áron a Krónikának.

Egyedi névjegyek

A régi tárolóeszközök nagy részét rendelésre alkották meg készítőik. A legtöbb edényen máig jól látható, melyik patika milyen szert tartott bennük. „A porcelánokra ráégették a címkét, az üvegekbe pedig belegravírozták a tudnivalókat” – részletezi a gyűjtő, akinek fali szekrényeiben több gyógyszerestégely-sorozat található – ezek darabjai ugyanabban a műhelyben készültek, ugyanazon gyógyszertár számára. Az ilyen egységes sorozatok komoly értékkel bírnak, ugyanis csak együtt, hiánytalanul szépek. A gyűjtő szerint növeli az üvegcsék értékét, ha megvan eredeti dugójuk, fedelük. Hágó házi tárlatának legnagyobb becsben őrzött darabja egy apró, dísztelen, 2 deciliteres üvegcse.

„Ez áll legközelebb a szívemhez. Nem is állítottam ki a vitrinbe, hanem biztos helyen őrzöm. Érdekessége, hogy ez az egyetlen általam ismert nagykárolyi jelzésű gyógyszeresüveg. Közel százesztendős, és egy idős helyi régiségkereskedőtől vásároltam, aki külön nekem tartogatta, mert nem szerette volna, ha elkerül a városból” – vázolta az üveg történetét Hágó. Ez az üvegcse úgynevezett hordozóeszköz volt, azaz ebben vitte haza a beteg a nagykárolyi Magyar Királyi Gyógyszertárban készített orvosságot. 

Padlásról, pincéből, aukcióról

A partiumi kisváros gyógyszerész-gyűjtője szerint manapság is gyártanak patikai tégelyeket, valamint egyébfajta tárolóedényeket, de a maiak minősége sokkal rosszabb a régiekénél. Véleménye szerint a cseh és német porcelánedények a legstílusosabban és legfinomabban megmunkált darabok. Ezek nagy része már több mint egy évszázada készült a nyugati mesterek műhelyeiben. „Sajnos manapság már nagyon kevés muzeális darabot találni pincében és padláson – az igazán értékeseket hamar felismerik az emberek, és kereskednek velük.

A gyűjteményem nagy részét régiségkereskedőktől vásároltam, vagy internetes árveréseken licitáltam rájuk” – számolt be a nagykárolyi patikus, aki szerint az igazán egyedi és ritka darabok megfizethetetlenek, hiszen már a kikiáltási áruk akkora, hogy csak kevesen tudnak alkudni rájuk. „Az igazán szép üvegek, tégelyek rendszerint hónapokig szerepelnek az aukciós honlapokon, mert eszméletlen összegeket kérnek értük” – mondta el Hágó, csak valóban figyelemre méltó darabokkal bővíti tárlatát, ezért sokszor hónapokig nem kerül új tárgy a régiek mellé.

A gyógyszerestégely mint státusszimbólum

Az orvosságos edénykék a régi gyógyszertárakban nemcsak mindennapi használati elemek voltak, hanem díszei is azok polcainak, mintegy az őket használó patikák státusszimbólumai. „Amellett, hogy régebben rendszerint ilyen tárolókban tartották a különböző alapanyagokat és készgyógyszereket, a kézzel készült edények jellemzően egy patika, patikus cégérei voltak” – tette hozzá Hágó, aki a folyadéktárolókon kívül szívesen gyűjt por- és kenőcstartó patikai eszközöket, továbbá a birtokában van egy 1920-ban gyártott gyógyszerészmérleg is.

„Régebben óarany, uránzöld és kék színű üvegeket gyártottak, ám ezekhez manapság már nehéz hozzáférni” – fejtette ki a gyógyszerész. A legtöbb darabon, még az egészen apró porcelántégelyeken is fel van tüntetve az azt használó gyógyszerész neve, valamint a patika, és a város, ahol forgalomban volt. Hágó gyűjteményének darabjai békebeli osztrák, magyar és hazai patikák polcait díszítették egykor, ma pedig kuriózumként őrködnek a nagykárolyi gyógyszertárban dolgozó szakemberek munkája felett.