HIRDETÉS

Erdélyi valóság haladó szinten: Botházi Mária főszerkesztő a kreatív délelőttökről, a Nőileg magazinról

Bede Laura 2017. szeptember 13., 16:32 utolsó módosítás: 2017. szeptember 17., 12:31

A sajtóban nincsenek már biztos pontok, de gyakran az eredetiség, a megérzés, gyors reakciókészség, kreativitás, témaérzékenység, adaptáció, rugalmasság kérdése a lényeg – vélekedik Botházi Mária újságíró, a Székelyudvarhelyen szerkesztett, az erdélyi és univerzális valóságot bemutató Nőileg című magazin új főszerkesztője.

Botházi Mária

– Mi volt az első gondolata, amikor felajánlották önnek a Nőileg című havilap főszerkesztői állását? Mivel indokolták a választást?

– Az volt az első gondolatom, hogy de vagány, de jó lenne! Nem emlékszem, hogy indokolták volna a választást, amolyan felkérés volt, egy rövid telefonhívás júniusban.

HIRDETÉS

– Kérdéses volt, hogy elfogadja-e az ajánlatot?

– A hirtelen jövő belső hangom azt diktálta, hogy igent mondjak, de aztán elkezdtem gondolkodni. Ami nagyon rossz dolog tud lenni néha, jól megriasztja az embert. Úgyhogy igen, rágódtam egy csomót aztán, hogy mi legyen, mert sokfele kell majd figyelnem, és sokat kell majd dolgoznom. Ráadásul csak körülbelül délután háromig-négyig, mert onnan már a családé vagyok, ehhez ragaszkodom. Nem tudok és nem is akarok napestig szellemi munkát végezni, én attól szédelgek, és gondolat nélküli leszek.

No, de szerencsére főként kreatív feladatok ezek, nem a ráfordított idő a lényeg bennük, hanem az eredmény. Úgyhogy reménykedőn igent mondtam.

A dédnagyanyám mindig úgy gondolta, a gyomlálást a kapálással, a kapálást a gyomlálással piheni ki. Ilyen délelőttökre számítok én is.

Botházi Mária és Balázs Imre József Fotó: Dávid Anna Júlia

– Mekkora kihívásnak tekinti ezt a feladatot?

– Olyan kihívásnak tekintem, ami összegzi mindazt, amit eddig tanultam és tapasztaltam a pályán. Úgy érzem, egy csomó olyan helyzettel és feladattal találkoztam már, mint ami majd a Nőilegnél vár rám. És bizonyára sok olyasmivel is találkozom majd, amivel még nem.

Bár majd húsz éve írott és online szerkesztőségekben dolgozom, még soha nem tevékenykedtem női magazinnál, így biztosan sokszor fogok ingoványos talajra lépni,

hülyeségeket beszélni, spanyolviaszt felfedezni – remélem, időben figyelmeztetnek majd ezekre a kollégák. De közben meg nagyon érdekesnek találom ezt a munkát, nagyon vonzott mindig. Szóval inkább jóleső izgalom és várakozás van bennem az októberi kezdés előtt, mint mondjuk félelem.

– Mennyire ismeri a szerkesztői csapatot, a lap előállítási folyamatát?

– Az erdélyi magyar sajtóban a legtöbb újságíró már vagy volt kollégája a másik újságírónak, vagy lesz. Így dolgozzuk mi körbe a szerkesztőségeket, s borulunk össze bajtársias szeretettel.

A Nőileg munkatársainak egy része már volt kollégám, remekül megvoltunk együtt. Többeket ismerek otthonról, hiszen a lap központja Udvarhelyen van,

az én szeretett szülővárosomban. Vannak, akiket nem ismerek, de ez nem gond, ez a munka olyan, hogy csak összekovácsolódva, barátian, egymással jól együttműködve, egymás felé nyitottan lehet végezni. A szerkesztőségekben nagyon hamar összeismerkednek az emberek, kicsit olyan ez, mint mondjuk a katonaságnál. Egyedül senki nem megy semmire. A lap előállítási folyamata gondolom ugyanolyan, mint a többi lapé, a rendelkezésre álló időintervallumokat már ismerem.

– Mit szeretne változtatni a lap külalakján vagy akár tartalmában?

– A külalakját igen igényesnek találom, nem változtatnék rajta, de nem is az én tisztem ez. Én a tartalomért felelek majd. Egyelőre nem hinném, hogy nagy változásokra számíthat az olvasó, nem látom szerencsésnek, ha kívülről beejtőernyőznek valakit egy munkaközösség élére, és az elkezd ott garázdálkodni. Többször volt ilyenben részem például éppen a Krónikánál, és semmi jó nem származott belőle, mondhatom.

Előbb meg szeretném ismerni az új helyzetet, az új embereket, általában úgy három hónap szokott lenni a beszokási idő, úgy tapasztaltam.

Aztán fokozatosan biztosan érezhető lesz a jelenlétem, de a nagy kitűzött programtervekben nem hiszek, azok leginkább kommunikációs szemfényvesztésre valók.

– Az olvasottság, népszerűség szempontjából mennyire fontos, hogy erdélyi vagy akár külföldi sztárok kerüljenek a címlapra?

– Azért nem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre, mert úgy látom, a sajtóban nincsenek már biztos pontok sajnos, nincs olyan, hogy valamit így vagy úgy kell csinálni. Ha én azt mondom most, hogy nagyon fontos, valószínűleg igazat mondok. De ha azt mondom, hogy nem fontos, valószínűleg akkor is igazat mondok. Pedig milyen egyszerű lenne, tudnánk a szabályt, csinálnánk, és dőlne a sok olvasó. De nem így van.

Valami egy ideig működik, aztán már nem, vagy épp váratlanul működni kezd: a kereteket ismerni kell,

de gyakran az eredetiség, a megérzés, gyors reakciókészség, kreativitás, témaérzékenység, adaptáció, rugalmasság kérdése a lényeg.

Nőileg-közönségtalálkozó Fotó: Boda L. Gergely

– A Mutass jó példát! program megalakulásának egyik oka, hogy a szerkesztők „kifogytak” az erdélyi sztárok címlapon való megjelenítéséből, ezért hétköznapi, példaképnek tekinthető személyeket mutatnak be. Mit gondol, hogyan tartható fenn az olvasottsági szint, ha ezekből a példaképekből is kifogynak?

– Nem hinném, hogy ki lehet fogyni a címlapra tehető személyiségekből. Vagy lehet a személyiséget sztorival váltani. Egyébként gyakori a női magazinoknál – húsz éve olvasom őket, és feltűnt – hogy simán ismétlik a címlapsztárokat. Egy éve járatom például az Elle magazint, és ezalatt kétszer volt címlapon Emma Watson, csak némiképp eltérő kontextusban. De a Nők Lapja is ismétel például. Én a címlapokért izgulnék a legkevésbé.

Szerintem a példaképekkel diskurzust kívánt inkább újítani a szerkesztőség, hiszen programmal olyan emberekre irányulhat a figyelem, akik egyébként sosem lettek volna a nyilvánosságban láthatók,

holott érdemeik gyakran sokkal jelentősebbek lehetnek, mint a gyakori médiaszereplőké.

– A magazin szlogenje alapján a Nőileg az erdélyi nők magazinja. Milyen mértékben szól csak a nőknek?

– Lehet erről vajon mértéket felállítani? A Nőileg olvasásához jó haladó szinten ismerni a magyar nyelvet és az erdélyi valóságot, amely ugye szervesen beleágyazódik a romániai és az anyaországi valóságba. Innen pedig már

nagyon tág a spektrum, különösen, hogy az erdélyi vagy erdélyi kötődésű sztárok mellett az univerzális témák erdélyi megvilágítása köszön vissza a lapból.

Női lap lévén elsősorban a nőket szólítja meg a magazin, de egy nemrég készült felmérés szerint férfiak is olvassák, hiszen nagyon sok téma nemtől független.

– Milyen korcsoport olvassa főként a lapot?

– A huszonöt és negyvenöt év közöttiek. De fiatalabbak és idősebbek is szép számmal akadnak az olvasótáborban, erről ugyanaz a felmérés tanúskodik.

Fotó: Kristó Róbert

– Egy államvizsga-dolgozat alapján a Nőileg külalakban és tartalomban is hasonlít a „glossyhoz”, annak ellenére, hogy nem ezzel a céllal jött létre. A dolgozat vezetőtanáraként mit gondol erről?

– Mondjuk el az olvasónak, hogy a glossy („fényes”, utalás a fényes papírfajtára, amire nyomják) igényes, az átlagosnál drágább, képes, heti vagy havi rendszerességgel megjelenő magazin. Fő célja a szórakoztatás és a jól körülhatárolt olvasói réteg általánosnak vélt „igényei” minél teljesebb kielégítése.

Legfőbb kritika velük szemben, hogy trendkövetőkké teszik a nőket, az olvasót egyfajta átalakulásra késztetik mind belsőleg, mind külsőleg.

A címlapokon szereplő nők egyfajta ideált közvetítenek a nők felé, megfelelési vágyat keltve ezzel az olvasókban. Újra kinyitottam ezt az államvizsga-dolgozatot most, megnézve a lap 2015-ös számait elemző kutatás eredményeit, amelyeket tizenöt pontba szedett a szerző, Gedő Dalma Orsolya, azt mondhatom, hogy azóta sokat változott a tartalom. A nyáron olvastam át az elmúlt két év termését, és a Dalma által írtakhoz képest egy csomó újítást találni a lapban.

A magazin által bemutatott való és az erdélyi nő valósága sokkal közelebb került egymáshoz időközben, és szeretném, ha ez a tendencia ekként folytatódna.

– Októbertől kerül a szerkesztőség élére. Milyen témákra, újdonságokra számíthatnak az olvasók?

– Hogy ez kiderüljön, talán a legegyszerűbb, ha megvásárolja a novemberi lapszámot (is) a kedves olvasó, és felfedező körútra indul benne. Igyekszünk olyan lapot a kezébe adni, hogy semmiképp ne érezze kidobott pénznek a két kávé árát.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS