Egyre nagyobb teret hódít a hőlégballonozás

Erdélyben az immár hagyományossá vált vármezői hőlégballonparádén magyarországi repülősök népszerűsítik e különleges attrakciót. A fesztivál szervezői azonban azt tervezik: ők maguk is jogosítványt szereznek és megvásárolnak egy használt léggömböt.

Nem olcsó mulatság

Amint Füstös Ferenc kapitány meséli, noha nem ő maga állt be „varrónőnek”, ballonja a keze alatt állt össze. „Két-három hónapos munka volt, egy akkora ipari varrógéppel, amely nem nagyobb egy háztartási gépnél” – magyarázza az immár tizenkettedik éve hőlégballonozó fiatalember, aki 15 éves korában ismerkedett meg a repülés varázsával.

Tinédzserkorában ejtőernyőzéssel kezdte, majd 16 esztendős pályafutás után áttért a hőlégballonozásra. Mint felidézi, azzal kezdődött az egész, hogy egyszer nem repülőből, hanem ballonból ugrott ki, azóta valósággal szerelmes lett a léggömbbe, és immár két, mondhatni rokon, ám egymástól mégis távol álló sportágnak hódol. Ha a sors úgy hozná, hogy valaha választania kellene a kettő közül, nem tudná megtenni.

A hőlégballonozás azonban nem olcsó mulatság. Ma már aligha akad pilóta, aki megengedhetné magának, hogy saját kedvtelésből emelkedjék a magasba. Füstös Ferenc is többnyire akkor repül, amikor valamilyen megbízást kap. Ilyenkor vagy kíváncsiskodókat sétáltat meg Budapest környékén, vagy a ballont használja ki reklámfelületként. A kosár két sarkába elhelyezett palackokban mintegy kétórás repülésre elegendő gázmenynyiség található.

Ezzel akár 30 kilométert is lehet repülni, légvonalban vagy cikcakkban, a széljárástól függően, de az is előfordulhat, hogy ugyanazon a ponton száll le az ember, ahonnan felszállt. Egy ilyen különös esete éppen Vármezőn, két évvel ezelőtt adódott, amikor a légmozgás addig tolta-húzta erre meg arra, míg közel két óra után ugyanott landolt, ahonnan elindult.

Légikatasztrófa még nem volt

Hogy van-e ok ott fent, akár ezer-kétezer méter magasan a félelemre? „Lehet ezeregy is, de mindenik alaptalan – állítja Füstös Ferenc. – A hőlégballonozás több száz éves történelmében Magyarországon még senki nem halt meg. Nem egészen szokványos repüléseim nekem is voltak, például akkor, amikor kialudt az őrláng vagy elkezdett zuhogni az eső. De életveszélyes helyzetbe nem kerültem. Lehet, hogy egyeseknek úgy tűnik, a légballon arra száll, amerre a szél fújja, ám nem éppen így áll a dolog; az oldalszeleket és hideg-meleg áramlatokat kihasználva azt vezetni is kell.”

Mint minden légi jármű esetében, a hőlégballonozásnál is a legnehezebb feladat a kosár zökkenőmentes landoltatása. „Ha indulás előtt azt mondod, hogy ezer méter magasba akarsz felszállni, és ehelyett 50 méteres eltéréssel magasabbra vagy alacsonyabbra kerülsz, senki nem szól semmit, neked meg semmi bajod nem lesz. De a leszállásnál már a plusz vagy mínusz 5 centi is sokat számít” – világosít fel Füstös egyik társa, Szigligeti Tibor, akit léggömbös kollégái egyszerűen csak Dokinak becéznek.

Ő nem a csapat orvosa, hanem a jog doktora, akinek, mint vallja, néhány kemény jogi ügy megoldása után rendkívüli felüdülést jelent a csendes égbolton eltöltött egy-két óra. A budapesti ügyvéd és mediátor előbb szerzett jogosítványt a hőlégballonok irányítására, mint a személygépkocsik vezetésére. A férfi immár 13 éve repül, és mint mondja, egyszer sokadmagával együtt a rekordok könyvébe is bekerült, amikor olyan nyugat-európai ballonos találkozón vett részt, ahol egyszerre csaknem kilencszázan szálltak fel. 

Föld körüli utazás – csak milliomosoknak

Amikor a Verne-regények föld körüli utazásait meg a ballasztdobálást hozzuk szóba, a pilóták elmosolyodnak, jelezvén, hogy ilyen is csak az ifjúsági irodalomban fordul elő. „Nem igaz, hogy nem lehetne körbeutazni a Földet, de semmi esetre nem hőlégballonnal – magyarázza Szigligeti Tibor. – A hosszú utakra csak a gázballonok alkalmasak, de milliomos legyen az, aki meg tudja engedni magának, hogy annyi héliumot használjon, hogy hetekig fent lebegjen”.

Az immár hagyományossá vált vármezői hőlégballonparádé szervezői úgy tudják, Romániában alig akad pilóta, aki léggömbbel rendelkezik. Az a néhány készülék, amit behoztak az országba, többnyire bukaresti sportemberek tulajdonában van, de Kádár Levente reméli, hogy néhány éven belül Erdélyben is teret hódít a repülés hobbija.

„A vármezői fesztivál szervezői közül egyelőre azon vagyunk ketten-hárman, hogy végezzük el a magyarországi pilótatanfolyamot és közösen vegyünk meg egy öt-tízezer eurós használt hőlégballont” – mondja bizakodva Kádár Levente, aki szerint hamarosan annak is eljön az ideje, hogy évente ne csak egy alkalommal szálljanak föl színes léggömbök a Székelyföldön.