„Kilátástalan” helyzetben a Székelyföldön közlekedő graffitivonat

A Román Vasúttársaság (CFR) állományába tartozó egyik villamos motorvonat, a Brassó és Maroshévíz között közlekedő szerelvény a graffitirajzolók kedvencévé vált egy idő óta, annyira telefirkálták, hogy az ablakán sem lehet kilátni. A Regio besorolású szerelvény általában 14.30 körül Brassó irányából érkezett Csíkszeredába, de időnként reggel is járt az ellenkező irányba. Most éppen azért nem lehet látni, mert december 31-én reggel az egyik személykocsi Csíkszentdomokos közelében kisiklott.

Vonat helyett „metróban” utaznak?

A színes rajzok – falfirkák helyett nevezzük most vonatfirkáknak – jó ideje megjelentek a motorvonat mindkét oldalán. Mindaddig csak érdekes színfoltnak tűnt mindez, amíg csak a szerelvény alsó részét borították be ezek az alkotások. Amikor viszont a rajzolók nem elégedtek meg ezzel, és a vonat ablakait is kezdték befújni színes festékekkel, a jelenség az utasok számára is kellemetlen lett. A vagonok jó részében alig vagy egyáltalán nem lehet már kilátni az ablakokon, az utazók számára úgy tűnhet, mintha egy zárt vagonban vagy metrón utaznának

A Román Vasúttársaság személyszállítási ágazatának (CFR Călători) sajtóosztályától érdeklődtünk, van-e mód arra, hogy az említett vonaton legalább az elfogadható kilátást biztosítsák az utasok számára, megtisztítva az ablakokat. Az illetékestől kapott válaszból kitűnik, a helyzetet ők is ismerik. „Az alacsony hőmérséklet és a nagyszámú utas miatt nem lehet rögtön változtatni a helyzeten, azonban remélhetőleg mihelyt lehet, megtisztítják a szerelvényt” – írja válaszában a sajtószóvivő.

Kommunikációs mód, rejtett jelrendszer

Falfirkákat szerte a világon lehet látni köztereken, járműveken, illemhelyeken is. A graffiti (az amerikai angolba olasz közvetítéssel [graffiare ´kapar, karmol, karcol’ érkezett jövevényszó] bármilyen köz- vagy magántulajdonba/-ra karcolt, vésett, festett vagy más módon készített rajz vagy írás. A feliratok, spontán jellegű írásművek tematikája általában politikai, erotikus, csúfoló rögtönzés, szélsőségesen leegyszerűsített általánosítás.

Mint ahogyan a folklórműfajoknál, a graffitinél is a szerzői névtelenség és a folyamatos átalakítás a jellemző. A falfirkákat sokan tekintik vandalizmusnak, mivel vagy egyáltalán nem hordoznak, vagy pedig csak csekély mértékű művészi értéket jelentenek (esetleg legjobb indulattal is csak egy mások által el nem ismert, önjelölt „művész” nyilvános vázlatfüzetének, szárnypróbálgatásainak tekinthetőek), másrészt az általában rongálással együttjáró graffiti létrehozása a magántulajdon durva megsértését is jelenti. A járókelő városlakó közönség túlnyomó többsége számára a szövegek, a jelek, a szimbólumok és ikonok, tulajdonképpen olvashatatlan hieroglifák. A firkálók sajátos, rejtett jelrendszerükön keresztül üzennek a világnak.

Azt, hogy mitől tartozik egy falfirka a művészethez, míg a másik inkább a szemét kultúrájához, azt a műkritika dönti el. A közösségi tereken megjelenő firkálás egyfajta kommunikációs mód és folklór kisműfaj is. Szöveges formái a halandzsaszerű, de sok esetben aforisztikus feliratok, amik lehetnek versszerűek is, a szövegeken kívül jellemzőek a rajzok is. Az utcai graffitiken kívül léteznek „rejtettebb” formái is a falfirkáknak, ezek például a toalettköltészet produktumai, a „latrináliák”, amelyek az illemhelyek falán található különféle versek, pornográf szövegek, perverz rajzok. A falfirkák a leletek szerint már az ókor óta folyamatosan az emberi lakókörnyezet velejárói.