Az erdélyi slam poetry német nézőpontból

A szakember Többnyelvűség és multikulturalizmus témában tartott hatórás műhelymunkát múlt hétvégén a kolozsvári Német Kulturális Központ székhelyén, ahol kolozsvári magyar és román slammerek gyűltek össze a közös munka érdekében, később pedig előadást tartott a Tranzit Házban, ahol helyi slammerek is felléptek. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, milyen elvárásokkal látogatott el Kolozsvárra, és milyennek látja az irodalmi mozgalom erdélyi ágát Bas Böttcher. „Mivel a slam poetry emberekhez és közösségekhez szóló irodalmi forma, kíváncsi voltam azokra a személyekre, akik ezt a mozgalmat éltetik Kolozsváron. Együtt dolgozva a helyi aktivistákkal a kolozsvári Német Kulturális Központban azt tapasztaltam, a résztvevők nagyon motiváltak, tele vannak kreatív és látványos ötletekkel” – osztotta meg élményeit a Krónikával.

Hozzátette, a műhelymunka eredményességét még figyelemre méltóbbá tette, hogy minden jelenlévő angolul, tehát nem anyanyelvén kommunikált és írt, amely önmagában kihívás, hiszen minden ember anyanyelvén alkot a legkönnyebben. A felmerülő nyelvi korlátokról elmondta, a múlt hétvégi kolozsvári slam poetry kezdeményezésnek a leglényegesebb eleme volt a nyelv, hiszen általa osztották meg egymással a gondolataikat a különböző nemzetiségű résztvevők. Emellett fontosnak nevezte azt a tényt, hogy a szerzőknek és a közönségnek nyitottságot kellett tanúsítania egymás anyanyelve iránt, „nem működött volna azon akarat nélkül, hogy másokat megértsünk, és magunkat is megértessük másokkal, ebből a szempontból a fordítók, a hang- és fénytechnikusok is kitűnő munkát végeztek az előadáson”.

A workshoppal kapcsolatban Bas Böttcher elmondta, sokat tanult a kolozsvári – magyar és román – slam poetry közösség kulturális és nyelvi hátteréről. „Azt vettem észre, hogy a különböző kulturális hátterek ellenére családias hangulatú a közösség, de más-más stílusjegyek és kifejezésformák jellemzik a magyarokat és románokat” – fejtette ki tapasztalatait a berlini nyelvművész. Majd arra kérdeztünk rá, mennyire látja különbözőnek a németországitól az irodalmi mozgalom erdélyi ágát. Elmondása szerint meglepődött azon, hány hasonló gondolattal és világképpel találkozott mindkét esetben, és ennek ellenére mennyire másképp határozza meg a slam poetryt mindegyik szerző.

Az Erdélyben tapasztalt sokszínűségről megjegyezte, ugyanarra a változatosságra emlékezteti, amely német nyelvterületen a különböző országokban is jelen van. Végezetül azt akartuk megtudni, mikor találkozhat a kolozsvári közösség a slammerrel ismét. Válaszában megosztotta jó benyomását a helyi szervezőkről és közösségről, akiknek köszönhetően szerinte valószínű, hogy egyre gyakrabban számíthatunk slam poetry rendezvényekre a közeljövőben. „Mivel Kolozsvár egyetemi város, sok fiatal él itt, akik nyitottak és megfelelően iskolázottak ahhoz, hogy a világon akár legelsőkként felépítsenek egy többnyelvű, rendszeres slam poetry rendezvénysorozatot.