A barokk korszakra emlékeztető ruhákat mutattak be Marosvásárhelyen

Hogy milyen volt a barokk korszakban a férfidivat, az vasárnap este a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában mellékes volt, hiszen kizárólag női barokkos ruhakölteményeket láthatott a népes közönség. Bár alig előzte meg hírverés az eseményt, úgy látszik, a lassan visszapolgárosodó Vásárhelynek szüksége van az ilyen politikamentes, szemet gyönyörködtető eseményekre.

Játék az arányokkal

Fiatal vásárhelyi iparművészek kreációiban parádéztak a manökenek – jobbára a ruhatervezők rokonai, ismerősei. A ruhákon csak egyes elemek jelezték, hogy azok a barokkra „hajaznak”, a tervezők olyan öltözékeket mutattak be, amelyek ma is hordhatók, és ezekből hétfőn délután kiállítás nyílt a Bernády-házban. A ruhák megvásárolhatók, tervezőikpedig igény szerint a vásárlók alkatához  igazítják az öltözékeket.

A divatbemutató „lelke” a Teleki Téka munkatársa, Márton Krisztina történész volt, aki mostanában leginkább könyvrestaurálással foglalkozik, de néhány hete nagy kedvvel látott hozzá a vásárhelyi viszonylatban előzmények nélküli, barokkos divatbemutató szervezéséhez. „Úgy gondoltuk, hogy egy divatbemutató az érdeklődők számára megközelíthetővé, hozzáférhetővé teheti a barokk korszakot, annak divatját” – mondta a történész, aki maga is tervezett ruhákat, sőt be is mutatta az egyik kreációt. „A barokk számomra az arányok játékát, a sima és nagyon zsúfolt felületek izgalmas váltakozását, a nagyon finoman kidolgozott fodrok, csipkék sokaságát jelenti” – mondta.

Hippi lány a barokk korszakból

A tervezők elsősorban a korabeli festményekből, grafikákból ihletődtek, illetve a szöveges leírások is hasznukra voltak a barokkos ruhák elkészítésekor. Szélyes Andrea, a helyi Ariel Ifjúsági és Bábszínház munkatársa, aki nemcsak bábokat, de ruhakölteményeket is tervez, ezúttal is megcsillogtatta tehetségét. „Nálam a fodrok, a buggyos ujjak utaltak a barokk stílusra. Köztudott, hogy maga a barokk szó kagylót jelent. Ez is az egyik stílusjegyre utal: a gömbölyű formákra.

Nos ezt a hordószerűséget vittem be alkotóelemként a ruhákba” – fejtette ki. Török Ilka Erzsébet a művészeti líceumban festészeti szakot végzett, de ruhákat is szívesen tervez: „Az én esetemben inkább a tüllök, a virágos minta jelzi, hogy barokkosak az öltözékek. Az anyagválasztásnál is törekedtem arra, hogy a 17. századra utaljak, de a tervezési jelszavam az volt, hogy barokk a mában.” Az egyik kis manökene, Román Gabriella mezítlábasan, élénk színű, virágos, hosszú ruhában vonult fel, hangsúlyozott sminkjével arra utalt, hogy ő „egy hippi lány a barokk korszakból”.

Ruha a merészen öltözködőknek

Szakács Ágnes, aki jelmeztervezéssel foglalkozik, az „udvari barokk” elemeit próbálta „belopni” öltözékeibe. Az általa tervezett ruhák hossza viszont nem volt jellemző a barokk korra, hiszen miniruhákat is készített. Úgy véli, hogy bár a bemutatott ruhák nem mindennapiak, akik merészen öltözködnek, viselhetik az ilyen stílusú ruhákat.

László Beáta két éve érettségizett, idén harmadéves lesz a kolozsvári divattervezői szakon: „Nálam a csipkék, a masnik domináltak. Már a gimnáziumban megismertem a különböző korok stílusát, bár külön viselettörténettel nem foglalkoztunk. Persze most már az internetről is sok adatot be lehet szerezni”, mesélt, mikor arról faggattuk, hogy honnan inspirálódott, amikor a ruhákat tervezte. A tervezők egyébként saját pénzükből állították elő az öltözékeket a barokkos divatbemutatóra, mert bár a szervezők próbáltak pályázat útján pénzt szerezni e célra, nem jártak sikerrel.