Lassú pusztulásra ítélték a nagy múltú és félkész vásárhelyi sportlétesítményeket

Kérdésünkre, hogy mikor épül meg a lebontott C tribün helyére a főlelátó, Csíki nem tudott választ adni. Becslése szerint – amennyiben a tanács az elkövetkezendő években is hasonló összegeket különít el az egykori Augusztus 23. Stadion modernizálására – talán három éven belül be lehetne fejezni a munkálatokat.

A valamikor 12 500 férőhelyes stadionban – ahol a Nagy Miki, Bölöni, Hajnal, Fazakas, Sólyom, Ispir, Czakó, Varodi és társaik fémjelezte egykori ASA sikert sikerre halmozott – a kétezres évek első felében játszottak utoljára bajnoki mérkőzést. A néhány évvel ezelőtt még a Mureşul Sportklub tulajdonát képző, teljes lepusztulásnak indult sportbázisból nemcsak a futballisták, hanem az atléták és az ökölvívók is „kikoptak”.

A város elöljárósága még Fodor Imre 2000 előtti polgármestersége alatt igényelte a létesítményt, de a sportminisztérium csak néhány évvel ezelőtt volt hajlandó lemondani róla. Valamivel könnyebben ment a hasonló sorsra jutott víkendtelepi ASA-sportközpont megszerzése, amelytől a hadseregnek kellett megválnia. Miután átvette, az önkormányzat korszerű edzőkomplexumot alakított ki, amelyet a város felnőtt csapata, az új ASA, valamint a Román Labdarúgó-szövetség által létesített futballakadémia használ.

Jégcsarnok: befagyasztott építkezés

Az önkormányzat a ligeti stadionhoz hasonlóan több más befejezetlen vagy lepukkant sportlétesítményt is átvenne. Legutóbb a jégcsarnokot kérte, de az éppen soros miniszter ígéreténél többet nem kapott. „Tanulmányoztuk a minisztérium állagfelmérését, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a műjégpálya építését legtöbb hat hónap alatt be tudnánk fejezni” – mondta el a Krónikának Claudiu Maior, a polgármester személyes tanácsadója. Szerinte a félkész sportbázishoz érthetetlen makacssággal, foggal-körömmel ragaszkodó, de érte semmit nem tevő központi hatóságoknak azt is be kellene látniuk, hogy a minisztérium által finanszírozott Mureşul Sportklubnak nem lenne anyagi fedezete a jégcsarnok üzemeltetésére.

Az RMDSZ egykori fejlesztési minisztere, Borbély László a kormányból való kikerülése után is próbált valamit mozdítani a létesítmény sorsán. A vásárhelyi politikus ugyan nem támogatta a jégcsarnok átkerülését az önkormányzathoz, viszont arra kérte a központi hatóságokat, hogy mielőbb fordítsanak pénzt az építkezés befejezésére. Számításai szerint eddig nyolc tárcavezető tett ígéretet a műjégpálya sorsának rendezésére.

Egyébként a sportminisztérium honlapjáról származó információk szerint a munkálatok leállításáig, azaz 2009 decemberéig az építkezés már 7,5 millió eurót emésztett fel. Ebből a kormány tartalékalapjából 2,5 millió euró származik, 4 milliót az akkor Borbély által vezetett fejlesztési minisztérium folyósított, és további egymillió euróval maga az ifjúsági és sportminisztérium járult hozzá. A munkálatok leállása után – minisztériumi forrásokból származó információk szerint –

A Cenk alatti, 2010-ben átadott sportközpont az ország legkorszerűbb jégcsarnokának számít; mindezek ellenére egy ugyanolyan modern létesítményt azelőtt egy pár évvel 4 millió euróból építettek fel Miskolcon.

„Elúszott” strandok

Az évek óta befejezetlenül éktelenkedő műjégpályánál is lehangolóbb képet fest a Május 1. strand. A fél évszázaddal ezelőtt létesített központ lassan több mint egy évtizede bezárta kapuit, állaga napról napra romlik. Az egykori öltözőket és kazánházat már csak a hajléktalanok használják, a nagymedence falait pedig a grafittisek vették birtokukba. Az utolsó országos úszóversenyt 1983 nyarán szervezték itt, míg a legutóbbi első osztályos vízilabda-mérkőzéseket nem sokkal ´89 előtt játszották.

Ma már senki nem beszél sem a strand korszerűsítéséről, sem a fedett uszoda építéséről; a Kárpátok sétányi egykori zöld oázis neve időnként és kizárólag a tervezett Maros-híd kapcsán szokott felmerülni. A polgármesteri hivatal ugyanis lecsípne a volt rózsás parkból egy jókora sávot, hogy ott építse meg a város folyóján átívelő harmadik hidat. Dorin Florea polgármester ötlete azonban sem a környékbeli lakók, sem a strandjukhoz ragaszkodó régi vásárhelyiek tetszését nem nyerte el.

A kisebbik, Voinţa néven ismert strand viszont már csak emlék marad. Az 1923-ban hat hét alatt épült medence, ahol ‚32-ben világcsúcsot is úsztak, megroskadva várja a földdel való betömését. Mivel a sportcsarnok szomszédságában fekvő létesítmény semmiként nem felelne meg a kor elvárásainak, az önkormányzat a felszámolásáról döntött. A tervek szerint parkolót alakítanak ki a területén.

A „gázas bázist” is hazavárják

A helyhatóságok a valamikori Ritz-fürdő közelében épülő „gázas bázist” is megvalósítanák. A Szekeres Gerő negyed évszázaddal ezelőtt készített tervei alapján elkezdett beruházás legalább húsz éve „egy helyben topog”, pontosabban megy tönkre. Pedig

Az 50 méteres fedett uszoda, a sportcsarnok, a tekepálya, a szálloda „pirosban” állnak. A köréjük elképzelt kézilabda-, tenisz- és kosárlabdapályák kialakítása el sem kezdődött.

„Mi számtalanszor kértük, adják át nekünk, és a helyi költségvetésből szép lassan, de befejezzük. Az állami tulajdonban lévő gázvállalat tetemes összeget kért az addigi beruházásért, amikor meg úgy tűnt, hogy az RMDSZ közbenjárására ingyen is adná, az ígéretet tevő igazgató meghalt” – elevenítette fel az utóbbi tíz-tizenöt év történetét a polgármester személyes tanácsadója.

Jakab Elek Marosvásárhelyen, az újságírók előtt ígérte meg, hogy az általa vezetett vállalat lemond a sportbázisról, bejelentése után azonban nem sokkal távozott az élők sorából. Utódai hallani sem akarnak arról, hogy lemondjanak a város javára egy olyan félkész épületcsoportról, amelyről maguk is tudják, hogy állami gázvállalatként soha nem fogják befejezni.

Maior: egyeseknek nem teszik

Claudiu Maior szerint mintha az állami szervek készakarva gáncsolnák Marosvásárhely infrastrukturális beruházásait. Megítélése szerint ha a félbehagyott építkezések és lerobbant állapotba került létesítmények átkerülnek az önkormányzat fennhatósága alá, néhány éven belül az erdélyi város – Bukarest után – az ország legjobb sportinfrastruktúrájával rendelkező településsé nőné ki magát. „Az is lehet, hogy ezt nem csak mi látjuk így, hanem mások is. Olyanok, akik nem szeretnék, hogy kinőjük magunkat” – vonta le a keserű következtetést a volt alpolgármester.