A fehér folt politikája

– Milyen társadalmi, politikai körülmények játszottak közre abban, hogy harminc évvel ezelőtt létrejöhettek a körzeti stúdiók?
– A hetvenes évek második felében az ország akkori vezetése világosan felismerte, hogy a főváros-centrikusság akadályozhatja a gazdasági fejlődést. A vidék felzárkóztatása, a régiók kialakítása nemcsak a jelszavakban jelent meg, hanem fontos szerepet kapott a tervezésben is. E felfogás jegyében gyárakat telepítettek ki Budapestről, és régióközpontokat alakítottak ki. Nagy Richárd, az intézmény akkori elnöke is ekkor döntött az új vidéki stúdiók megalapításáról. Pécs mindig a Dél-Dunántúl kulturális központjának számított, és a hetvenes években élte – háború utáni – virágkorát. Igazi befogadó város volt, ekkor alakult Eck Imre vezetésével a világhírű Pécsi Balett. Sorra nyitották kapuikat az ugyancsak neves múzeumok, a Vasarely, az Amerigo Tot Múzeum, a Modern Magyar Képtár, s ne feledjük, a Csontváry gyűjtemény is ekkor vált a művészetkedvelők igazi zarándokhelyévé.
– Egy televízióadás létrehozásához másfajta szellemi munícióra is szükség van. Mire alapozhatott a pécsi stúdió?
– Pécs újságírói hagyományai a régmúltba nyúlnak vissza. A Dunántúli Napló igazi szellemi műhely lett, és nemcsak a várossal, a régióval is behatóan foglalkozott. Ennek a sikere is közrejátszott abban, hogy az új stúdió vezetésével engem bíztak meg. A Pécsi Körzeti Stúdió „megyék feletti” intézmény volt. A fiatal, dinamikus szerkesztői csapatból többet magammal vittem a Dunántúli Naplótól, Füzes Jánost, Pánics Györgyöt és Hársági Margitot, hogy csak néhányukat említsem. Sok munkatársat az ötvenes évektől magas színvonalon működő Pécsi Rádióból verbuváltunk, mint Gombár Jánost, Hidvégi Józsefet, Wolfart Jánost. Õk később országos karriert futottak be. A műszaki gárdát többek között a Híradástechnikai Gyárból csábítottuk el.
– Minden induló intézménynek meg kell határoznia önmagát, fő célkitűzéseit. Hogyan sikerült önálló eszmeiséget kialakítaniuk?
– Az előbb már említett akkori elnöknél is puhatolóztam feladatainkról, de ő udvariasan hárította érdeklődésemet, többször említve: „kedves Sándor, azért kerültél ide, hogy kitaláljad”. Végül a „fehér folt” politikáját választottuk, tehát azt, hogy olyasmivel foglalkozzunk, amivel mások nem. 1978. augusztus 16-án elindítottuk német, szerb és horvát nyelvű nemzetiségi műsorainkat, és – ami abban az időben rendhagyónak számított – az egészségkárosultaknak rehabilitációs magazint készítettünk. Nagy feltűnést keltett szociográfiai sorozatunk, amelyet egyfajta „történelmi alulnézetből” készítettünk. Sok érdekes témát dolgoztunk fel, egyik legsikeresebb az ötvenes évek traktoros lányairól készített portrésorozat. De mi vállalkoztunk elsőként második világháborús katonaélmények feltárására, feldolgozására is. Katonalevelek, Katonafotók című dokumentumfilmjeink és a Hol vannak a katonák? című sorozatunk igazi szenzáció volt akkoriban.
– A regionalitáshoz hozzátartozik a határon túli kapcsolatok ápolása is.
– Földrajzi helyzetünk miatt főleg az akkori Jugoszlávia intézményeivel építettünk ki gyümölcsöző együttműködést. Különös élményt jelentett számomra az akkori Újvidéki Televíziónál tapasztalt demokratikus légkör. Öt nyelven sugárzott adásokat, és az összes felirat is ötnyelvű volt. Az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója az 1980-as évek második felében csatlakozott az Alpok–Duna–Adria mozgalomhoz, amelynek keretében Ausztria, Bajorország, Észak-Olaszország, Szlovénia és Horvátország tartományi és regionális stúdiói közösen készítenek havonta egy nemzetközi magazint, ezt pedig minden országban azonos tartalommal sugározzák.

Csermák Zoltán

A Magyar Televízió Szegedi Regionális Szerkesztőségét 1976. november 24-én – a pécsi stúdióval egy időben – alapították. A 30 éves műhely naponta háromszor 10 perces híradóval, hetente pedig 50 perces magazinnal jelentkezik. Állandó, havi műsora még az m2-es csatornán jelentkező Kvartett és az Európa Galéria. Az előbbi a visegrádi négyek regionális televízióinak együttműködésével készül, az Európa Galéria pedig a vén kontinens kulturális életének egy-egy szeletéről számol be.  A szegedi stúdió heti rendszerességgel sugározza a román (Ecranul nostru) és a szlovák (Domovina) országos szórású magazinokat. Az elmúlt évben szinkronstúdióval gyarapodott: a Tisza-parti műhely a dél-alföldi megyék színházainak színészeire számít, de határon túli művészeket is bevon a munkákba. A szegedi stúdió adásai négy megyében (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok), illetve a határainkon túl a Vajdaságban és Arad térségében foghatók.