Értékmentő, -gyűjtő, -őrző és továbbadó munkát végez az Erdélyi Zeneszerzők Archívuma

Az archívum létrehívását mérföldkő helyett inkább rég esedékes, becsületbeli kötelességnek nevezném. Nem csupán a helyi zenei hagyomány, a saját identitásunk miatt, hanem azért is, mert így lehetőségünk nyílik arra, hogy az itt élő és alkotó művészek munkásságát, életművét kelet-európai és nemzetközi kontextusba helyezzük. Röviden: értékeket mentünk, gyűjtünk, őrzünk, mutatunk fel és adunk tovább” – mondta a Krónika érdeklődésére a gyűjteményvezető.

Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány rendkívül dinamikusan fejlődő szervezet, nekik az intézményi háttér megteremtését és az anyagi támogatást köszönhetjük. Mivel a romániai társintézménytől még nem tanulhatunk, ezért a budapesti Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma, valamint a Budapest Music Center szakmai partnerségére támaszkodva szeretnénk fejlődni” – magyarázta a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának adjunktusa.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen hiányt pótol az új intézmény, és miért maradt eddig megoldatlan az erdélyi zeneszerzők hagyatékának intézményes gyűjtése és feldolgozása, azt felelte, ez a kifejezetten zenei hagyatékoknak dedikált intézmény prioritásként kezeli az erdélyi művészet személyiségei, elsősorban a hazai zeneszerzők, és mellettük az előadóművészek, muzikológusok fennmaradt kéziratos és tárgyi dokumentumait.

Rámutatott, Romániában mindeddig csak széttagolt formában valósulhatott ez meg:

• a zenei felsőoktatási intézmények vállaltak kutatási feladatokat,
• valamint a múzeumok figyeltek (részben) erre a szegmensre,
• levéltárak, könyvtárak őriztek zenés dokumentumokat.

„De például a budapesti Zenetudományi Intézethez (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) hasonló szerkezetű, dokumentumok őrzésével, feldolgozásával és ezeknek a szakma és a nagyközönség elé tárásával foglalkozó román intézménnyel sem rendelkezünk” – magyarázta.

Nagy örömmel és izgalommal vettük át például Delly-Szabó Géza gondosan megőrzött, bekötött kéziratos zeneműveit és Zoltán Aladár kompozícióinak jelentős részét” – részletezte a kolozsvári muzikológus.

Mint kifejtette, a hozzájuk érkező anyagokat először fizikailag rendszerezik, majd jegyzék készül, amely elérhető a honlapukon is. A kéziratokat a levéltári gyakorlatnak megfelelően dolgozzák fel, ezt követi a performens szkennerrel történő digitalizálásuk, hiszen ezzel a továbbiakban már kevésbé sérül a dokumentum (nem kell minden alkalommal fizikailag megmozgatni). Az archívum kolozsvári és marosvásárhelyi munkaponttal működik, előzetes bejelentkezéssel fogadják a kutatókat, érdeklődőket.

Célunk: biztonságban őrizni, szakszerűen feltárni és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenni az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait. Van ebben talán önzés is: amikor nagyszüleink, dédszüleink megvalósításaira fókuszálunk, erre építünk, talán az is ösztönöz bennünket, hogy így a jövő a mi generációnk munkáját, műveit, alkotó személyiségeit is megbecsüli majd” – fogalmazott Sófalvi Emese.