KÖZELKÉP – Miután Dan Brown klasszikus összeesküvés-elméleteket és a titkos társaságokról, valamint a jelképeikről szóló mítoszokat meglehetősen felszínesen, de annál közérthetőbben ötvöző lektűrjei, valamint a belőlük készült két első film, A Da Vinci-kód, illetve az Angyalok és démonok közönségsikert aratott, nem az volt a kérdés, hogy készül-e újabb film Robert Langdon szimbólumkutató professzor kalandjairól, hanem az, hogy mikor.
2016. október 25., 17:222016. október 25., 17:22
Nos egy kötetet, Az elveszett jelképet átugorva már itt is van a harmadik film, az Inferno – amiről bizony azt kell mondanunk, hogy a felvonultatott sztárgárda és a pörgősnek, látványosnak szánt akciójelenetek ellenére sikerült alulmúlnia az első két alkotást, pedig azok sem tették éppen csomolungmai magasságokba a mércét.
A sztori Firenzében indul, ahol Langdon professzor amnéziásan, fájó fejjel ébred egy kórházban – ami nem is csoda, hiszen az őt ápoló csinos orvosnő szerint golyó horzsolta a fejét –, ám mire megszokhatná a környezetét, egy motoroscsendőr-egyenruhába öltözött csinos hölgy máris megpróbálja kivégezni, így menekülnie kell. Az orvosnő hazaviszi magához, ahol kiderül, hogy a furcsa, Dante poklának Botticelli által festett ábrázolásán alapuló látomások által gyötört professzor birtokában van egy Faraday-lámpa, amely éppen a szóban forgó festményt vetíti ki, benne titkos szövegekkel. A szövegek nyomán kell elindulniuk felderíteni, hova rejtett egy meglehetősen bogaras milliomos egy általa kifejlesztett vírust, amellyel halálos kórt szabadítana az emberiségre, így oldva meg a túlnépesedés problémáját.
A történet során Firenzéből Velencén át Isztambulig jutnak a főhősök, sőt néhány jelenet erejéig Budapest is felbukkan, de ettől sem lesz sokkal szerethetőbb a film. A probléma az, hogy az Infernóban még a többi Dan Brown-műhöz képest is mondvacsináltabbnak és hiteltelenebbnek hat az alapkonfliktus, és a megfejtendő kódok sem igazán olyan bonyolultságúak, hogy a szétszálazásukhoz egyetemi professzornak kelljen lenni. Ráadásul a legkevésbé sem világos, mi indokolja, hogy az elrejtett vírushoz vezető utat reneszánsz kori műalkotásokon elrejtett utalások alapján lehessen megtalálni – ez a 21. században még akkor is erőltetett, ha az Inferno nevű vírust a pestissel és Dante poklával akarják összefüggésbe hozni. Az pedig már egyenesen a nevetséges kategóriába tartozik, hogy a műben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nagy hatalmú globális hírszerző szolgálathoz hasonló szervezetként tűnik fel, fegyveres ügynökökkel.
A karakterek bonyolultsága nem igazán haladja meg egy átlagos fagolyóét, a váratlannak szánt fordulatok jelentős része előre látható, és a forgatókönyv a színészi teljesítmény megcsillogtatására sem hagy túl sok teret – Tom Hanks, Felicity Jones és a Westworld című új sci-fi sorozatban ennél nagyságrendekkel jobban játszó Sidse Babbet Knudsen rutinból hozza a lapos karaktereket. Mindent összevetve azt talán túlzás lenne kijelenteni az Infernóról, hogy pokolian rossz film – azt azonban nem, hogy a fanatikus Dan Brown-rajongókon kívül tényleg csak azoknak ajánlható, akiknek éppen van két üres órájuk, és semmi, de tényleg semmi értelmesebb programjuk nem adódik.
Inferno – amerikai–japán–török–magyar misztikus thriller, 121 perc, 2016. Rendezte: Ron Howard.
Szereplők: Tom Hanks, Felicity Jones, Ben Foster, Irrfan Khan, Sidse Babbet Knudsen, Ana Ularu. Írta: Dan Brown regénye alapján David Koepp és Dan Brown. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer.
Értékelés az 1–10-es skálán: 6
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
Látogatottsági adatok