Nagy Béla maga szerkesztette az összesen 650 oldalra rúgó kétkötetes könyvét
Fotó: Facebook
Johann Wolfgang von Goethének tulajdonítják azt a gondolatot, miszerint az önkényuralom jótékony hatással van az alkotó stílusára: megtanít nagyon árnyaltan fogalmazni. Valójában mindegy, hogy a német irodalom legnagyobbjától származik-e, vagy más alkotótól, a lényeg a mondás mélységes igaza.
2020. április 04., 08:372020. április 04., 08:37
Nagy Béla történész-közíró – aki 1970. július 1. és 1981. május 1. között volt a nagyváradi Fáklya napilap alkalmazottja – Az átkosból jelentem… címen két kötetben adta közre az ebből az időszakból válogatott publicisztikai írásait 2019-ben Nagyváradon, a Varadinum Script Kiadó és a Varadinum Kulturális Alapítvány gondozásában. Az esszéértékű előszó zárósorai Goethe gondolatára rímelnek, a beválogatott írások pedig ékesszólóan bizonyítják: abban az időben, a diktatúra rohamléptű bekeményedésének éveiben is lehetett úgy írni, hogy évtizedek múlva is vállalható legyen.
„Szándékom szerint a cél, amit magam elé tűztem, kettős. Elsősorban. Úgy vélem, hogy a sok apróból talán körvonalazódik az egész, és ezen az alapon egyfajta, szigorúan a saját magam élményeiből táplálkozó hangulatjelentést kívánok nyújtani a korról is, a szerkesztőségről is, meg azokról a körülményekről, amelyek közepette akkor újságírónak mondhatta magát az ember. Továbbá azokról a hétköznapokról is szólok, amelyekről jobbára az egyes anyagokat kísérő Megjegyzések tudósítanak majd, s az így megidézett esetek szándékom szerint talán színesítik is a kor egyetemesen nyomasztó szürkeségét. Másodsorban. Jelzést szeretnék küldeni mindazoknak, akiket ez ma még érdekel arról, hogy akkor is, abban a bizonyos átkosban is lehetett újságot írni úgy, hogy az ma is emelt fővel vállalható. Ahogyan ennek a könyvnek az alcíme is jelzi: pont-, vesszőváltoztatás nélkül” – írja Nagy Béla.
Négy-öt évtizeddel ezelőtt pedig, a Guttenbergéhez még sokkal közelebb álló nyomdatechnika idején, készen kellett lennie a lapnak délutánra, amikor nyomáshoz készülődve dübörögtek a nyomdagépek, mintegy felrázva az esetleges lazsálókat.
A szoros időpontok mellett a napilap jelentős mennyiségű anyagot is elnyelt, különösen, hogy akkoriban nem lehetett oldalas reklámokkal mentesíteni a munka alól a szerkesztőség tagjait, igaz, a reklámokért járó pénzről sem hallottunk semmit. Természetes tehát, hogy
Az első kötet négy nagy témakört ölel fel: Fémbe merevített szép vonalak – 25-ösök, gyűjtők és egyebek – a kezdetekből; Arccal a város felé – Fürdők, falvak, emberek; Nehéz kenyér – Szalárd vonzásában, illetve a negyedik témakör, a szerző alapszakmájához, a történelemhez, különös tekintettel az akkoriban nem szívesen emlegetett Erdély történetéhez kötődő Összeszövődések – Tudósok társaságában témakör.
A második kötet első témaköre a megyei riportutak érdekességeit felölelő Küszöbök nélkül – Váradtól északra és délre fejezet, amit a művészetekhez kapcsolódó beszámolók és interjúk fejezete követ Az a bizonyos kilenc koffer – Művész(et)ek háza táján címmel, végezetül pedig a Válaszok – Család és társadalom – rövidre fogva érdekes rövid jegyzetek fejezete zárja a kötetet.
Külön kiemelni egyik vagy másik írást lehetetlen, mert a napilap már említett gyorstalpalása ellenére
Arra viszont mindenképpen kitérnék, hogy az előszó nagyon tárgyilagos, és őszinte hangvétele a két kötet egész anyagára jellemző.
Elsősorban azoknak ajánlom figyelmébe, akik egy legyintéssel elintézik az 1990 előtti világban (is) élők munkáját, a captatio benevolentiae jegyében említve azt a lapzárta után összehívott szerkesztőségi gyűlést, ami a hétvégi keresztrejtvényben szereplő orgia szónak a szocialista erkölcshöz „méltatlan” meghatározást adott, ugyanakkor sikerült az „éber elvtársak” figyelmét kijátszani egy Bocskai fejedelemről szóló beszélgetésben, illetve egy másik anyagban az egyik falu letiltott, eredeti nevét használva.
Ez utóbbi két esettel kapcsolatban utólag a Megjegyzésben maga a szerző vallja, hogy nem emlékszik, és nem is érti, miképpen jelenhettek meg olyan fogalmak és helynevek, amelyek tiltólistán szerepeltek. De ilyen volt az az időszak: a nagy szigorúság időnként abban és akkor enyhült, amikor és amivel kapcsolatban senki nem várta. A korszakban volt sok, a jegyzetekben említett túllihegési vagy ellenkezőleg, eltekintési malőr, és ezért az abszolút őszinteségért maradhatott az a kellemes érzése az olvasónak: vidáman visszaintett a múlt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!