Új dimenziót kap a farsangbúcsúztatás szokása – Ferencz Angéla néprajzkutató a hagyomány tovább éléséről

Kiss Judit 2019. március 01., 13:31 utolsó módosítás: 2019. március 01., 13:33

Tizenhárom Hargita megyei település csatlakozik a hagyományos közös farsangbúcsúztatóhoz, amelyet immár huszonhetedik alkalommal tartanak most hétvégén Csíkszentdomokoson. A népszokás ma is élő formáiról, tovább éltetéséről, a jelenlegi közösségek életében játszott szerepéről Ferencz Angéla néprajzkutatót, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatóját kérdeztük.

Ferencz Angéla

– Huszonhetedik alkalommal szervezik meg a Hargita Megyei Farsangbúcsúztatót, a hagyományos rendezvény házigazdája az idén Csíkszentdomokos. A településre várják a hétvégére a megye hagyományőrző csoportjait, amelyek a jellegzetes farsangi szokásokat mutatják be. Mi az idei esemény különlegessége?

–  A rendezvény első ízben lesz kétnapos, az első napra, péntekre kiállításmegnyitót terveztünk: a tárlat Ádám Gyula kollégánknak 1985 és 2018 között készült, a domokosi hagyományos farsangtemetésekről készült fotóit sorakoztatja fel. A megnyitó különlegessége, hogy azok is közreműködnek, akik az elmúlt évtizedekben gondoskodtak a hagyomány megőrzéséről, átadásáról: Mihály Anna, Kedves Erzsébet és Kristály József csíkszentdomokosi hagyományőrzőkről van szó.

Ők fognak emlékezni a régi időkre, a kiállítás vizuális szempontból is érdekes lesz, és a tekintetben is, hogy felelevenednek a régi emlékek – ez a helyi közösség emlékezete szempontjából fontos.

– Néprajzkutatóként hogyan látja, a farsangtemetést, vagy az ehhez hasonló szokásokat mennyiben kell „kívülről” erősíteni, segíteni a megmaradásukat, illetve mennyiben maradnának fenn spontánul a közösségben?

– Az oda-vissza hatás elvét találtuk ki: a Hargita megyei találkozóra, farsangtemetésre azokat a csoportokat hívjuk meg, amelyek otthon, a településükön megszervezik az eseményt, ez feltétele a találkozón való részvételnek. Annyira szeretik a csoportok a rendezvényt, hogy sokan bekapcsolódtak, ez az egyik oka annak, hogy nem szakad meg a hagyomány. Próbálnak, összeszerveződnek, megújítják a jelmezeiket.

A fesztiváljellegű megmutatkozás pedig motivációt adott, így mintegy kilépett egy másik dimenzióba a népszokás.

A falusi közösségben is eljátsszák a farsangbúcsúztatót, de a megmaradásban szerepe van annak, hogy kapott egy új dimenziót: a közös Hargita megyei farsangtemetésen való megmutatkozás lehetőségét. A résztvevők megismerték egymást, új kapcsolatok alakulnak ki.

Fotó: Gecse Noémi

Másik fontos dolog, hogy minden évben egy-egy település a házigazda, utoljára 13 évvel ezelőtt volt Csíkszentdomokos, körbement a házigazdaszerep a települések közt, körbeért, és a staféta ismét ehhez a településhez ért.

A helyi közösség számára nagy lehetőség a megmutatkozásra, a közös szervezésre, a vendégszeretet felmutatására, olyan helyi erők mozdulnak meg, amelyeket másképp nem lehetne megmozdítani.

Az egyik polgármester azt mondta, azért szereti nagyon a farsangtemetést, mert ez az egyetlen rendezvény, amelyik mindenkihez szól a településen, tehát közösségépítés szempontjából jó konstelláció.

–  A tapasztalatok szerint a fiatal nemzedék tagjai mennyire kapcsolódnak be a rendezvénybe, illetve hogyan oszlik meg korcsoportok szerinti részvétel?

– Az elmúlt években „fiatalodtak” a részt vevő csoportok, de igazából ez a felnőtt korosztály műfaja, tekintettel arra, hogy

nagyon vaskos, erotikus tréfák hangzanak el a farsangi népszokás keretében, a pajzán komikus helyzetek eljátszása a felnőtt generációra jellemző.

Úgyhogy a hagyományőrzők vigyáznak arra, hogyha bevonják a fiatalabbakat, akkor azok legyenek már kellően érettek. A résztvevők ugyanakkor építenek a helybéli tánccsoportokra vagy azokra a csoportokra, amelyekkel könnyebben lehet mozogni, tagjai összeszoktak. Szépen is táncolnak, énekelnek, hiszen ebben a rendezvényben megmutatkozik a népi dramatikus színjáték is, kilépnek a színpadra, a reflektorfénybe és fontos, hogy jó ízelítőt tudjanak nyújtani az énekeikből, táncaikból.

Fotó: Gecse Noémi

– Hány település képviselői érkeznek az idei farsangtemetésre Csíkszentdomokosra?

– Tizenkét településről jönnek, a tizenharmadik a házigazda. Amit kiemelnék, hogy első ízben tartunk a rendezvény keretében néprajzi konferenciát, ahol Pozsony Ferenc, Barabás László, Balázs Lajos néprajzkutatók is előadnak, mindannyian ismert kutatói az erdélyi népszokásoknak. Ez fontos, mert miközben a médiában is sokat lehet olvasni a farsangról, és a pedagógusok is szívesen nyúlnak a népi tudáshoz,

még mindig sok a megismerni- és megértenivalónk arról, hogy ezek milyen rítusok, milyen kontextusban működtek valaha, mit jelentettek, és ma milyen kontextusban működnek.

– A változásokról szólva: említene konkrét különbséget a szokások régebbi, illetve mostani megjelenési formája, értelmezése között?

– Sok olyan vetülete van a hagyománynak, ami ma is ugyanazt a jelentést hordozza, mint régen. Egy faluközösségben, ahol mindenki mindenkit ismer, mindig van kifigurázott személy, akit mindenki ismer, és mindenki ráismer – az ő alakja előtérbe kerül farsangtemetéskor. A humoros helyzetek, figurák közös tudást feltételeznek, helyi társadalomismeretet.

A nevetés kultúrája ma is ugyanaz, mint régebb: kifigurázni valamit, és jóízűen nevetni.

A népi humor már a középkorban is ugyanígy működött, akárcsak a szabadosság és a szabadság egyfajta népi értelmezése, amikor másnak a bőrébe bújhatunk, a sérelmeket is feloldhatjuk. Vagy amikor elégetnek egy szalmabábut, annak a jelképisége univerzális: a tűz, füst tisztítórítusként értelmezhető. Kászonban például egy hídon égetik el, és belerúgják a vízbe, a víz, ami elviszi, szintén tisztító szimbolikával bír.

Ma is ugyanazt jelentik ezek a jelképek, mint régen: amikor a télnek vége van, felhívják a figyelmet arra, hogy következik egy másik időszak. A hamu használatának szimbolikája is idetartozik, a bűnbánatra való felhívást jelenti, ami az egyházi ünnepkörnek megfelelően ma is jelentést hordoz: azt, hogy hamvazószerda, a böjt, a lecsendesülés időszaka következik. De vannak olyan szimbólumok, amik ma már nem ugyanazt a jelentést hordozzák, mint régebben: a termékenységi, bőségvarázsló rítusok, amik benne vannak ebben a szokásban, ma már kisebb erővel bírnak – mint ahogy az ünnepkörökhöz, a mezőgazdasághoz való viszonyunk is változott.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Hallgassa online rádióinkat