
2012. december 06., 08:582012. december 06., 08:58
A házigazda Kolozsvári Állami Magyar Színház áramellátásának hibája miatt félórás késéssel kezdődő előadás szakmai körökben sokat dicsért hang- és fénytechnikája az elektromos hálózat csupán részleges helyreállítása miatt ugyan rejtve maradt, a produkciót „takaréklángon” adták elő, de éppen ez az állapot gazdagította újabb részletekkel a történet szerint háborús körülmények között zajló darabot.
Az Igor Štiks regénye alapján készült darab főhőse, Richard Richter 50 évesen döbben rá, hogy mindaz, amit addig a származásáról tudott, hazugság: apja nem náci katona, hanem szarajevói zsidó kommunista volt. Így az íróként és újságíróként is elismert főhős Szarajevóba utazik, hogy felkutassa igazi apját. 1992-t írunk, a boszniai háború, Szarajevó véres ostroma nemrég kezdődött el.
Visszatérve az elejére: amikor beléptünk a nagyterembe helyünket keresve mindössze két reflektor halvány fényénél, nos, ez már önmagában a háborús szükségállapotot idézte, így a kezdő impulzus már az előadás előtt ráhangolta a közönséget a történetre. Arról nem is beszélve, hogy a technikai gondok okozta feszültség ellenére a színészek remekül játszottak, őszintén, átérzéssel megformálva a tragikus történet alakjait, mindezt úgy, hogy a legdrámaibb pillanatokban sem játszották túl a szerepet.
A történet maga nem újszerű: Richard Richter apja keresése közben találkozik Almával, a szarajevói színésznővel, akivel egymásba szeretnek, ám később kiderül, hogy igazi apjának nem ő az egyetlen gyermeke: féltestvérébe szeretett bele. Ezt az amúgy nem túl bonyolult történetet azonban a remek alakítások és a jó időzítések nagyon is hatásossá (nem hatásvadásszá) teszik, miközben egy idős szefárd zsidó, a szarajevói zsidók utolsó képviselője által a regény írójának néhány fontos gondolata is elhangzik arról, hogy Szarajevó ostroma nem etnikai konfliktus, hanem éppen a város elpusztítására irányul, amelyet éppen a sokféle vallás, nyelv és hagyomány tett igazi várossá, a száműzetésről, annak személyes jelképeiről szóló monológ pedig egyenesen könnyfakasztó.
Sajnálom, hogy nem láthattam az előadást „teljes pompájában”, azonban a szerbiai Jugoszláv Drámai Színház és a bosznia-hercegovinai MESS Fesztivál közös produkciója még így, a technika hiányosságaival együtt is az egyik legmegrázóbb élményt nyújtotta az idei fesztiválon.
Igor Štiks: Illés próféta széke – Jugoszláv Drámai Színház, Szerbia – MESS Fesztivál, Szarajevó, Bosznia-Hercegovina. Rendező, színpadi adaptáció: Boris Liesevics. Dramaturg: Branko Dimitrijevics. Díszlettervező: Gorcin Stojanovics. Jelmeztervező: Maja Mirkovics. Zeneszerző: Aleksandar Kostics. Szereplők: Szvetozár Cvetkovics, Vlastimir-Đuza Stojiljkovics, Maja Izetbegovics, Jelena Trkulja, Renata Ulmanski, Bane Jevtics
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.