Történelmi adósságok törlesztése

Tizenötödik születésnapját ünnepelte a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. „A szerzőkkel és a történetkutatással szembeni adósságunk hatalmas. Amíg egyetlenegy szerzőnk sem azzal keres fel bennünket, hogy mennyi jogdíjat fizetünk a kéziratáért, hanem azzal, hogy itt van egy újabb munka, és amíg egy olvasót is érdekel a könyv, addig kötelesek vagyunk kiadni a kéziratokat” – fogalmazott Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó igazgatója a tizenöt éves fennállását ünneplő intézmény Kolozsváron szervezett közönségtalálkozóján.

Benkő Levente

2008. március 10., 00:002008. március 10., 00:00

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében pénteken lezajlott eseményen Káli Király arra próbált választ adni, hogy gazdasági, illetve olvasói szempontból érdemes-e ma történettudományi kutatásokból születõ kéziratokat kiadni. A történettudomány mesterei elnevezésû kolozsvári esten ugyanis – több szerzõje jelenlétében – a Mentor a történetkutatás terén végzett kiadói munkáját ismertette. Az est házigazdája, Egyed Ákos EME-elnök megállapította: másfél évtized alatt a kiadó több mint félszáz történelmi tárgyú címet, többnyire iskola- és falumonográfiákat, forrásgyûjteményeket jelentetett meg. A történész a román és a szlovák történetkutatással párbeszédet, Kolozsvár és Marosvásárhely között szakmai együttmûködést szorgalmazott. Szavait Szabó Miklós marosvásárhelyi történész egészítette ki: a tévhittõl eltérõen a helytörténet-kutatás a tudomány bármelyik más ágával egyenrangú. Az érdeklõdés növekedését alátámasztva Sebestyén Spielmann Mihály történész elmondta: 1989 elõtt két tucatnál kevesebb magyar történésze volt Erdélynek, ma viszont egyre többen hódolnak a szakmának. Pál-Antal Sándor levéltáros-történész szóvá tette, Erdélyben alig van olyan mûhely, amely forráskutatással és elõkészítéssel foglalkozna, ráadásul a kutatás nincs összehangolva, nem tudni, melyik idõszak mennyire van lefedve, emiatt sok a fehér folt. Az elvégzendõ munkára utalva jegyezte meg Szarka László: a huszadik század nem lezárt, hanem ismeretlen fejezet, nagyon sok forrás vár feldolgozásra. Hozzátette, a magyar történetkutatásnak más nemzetek forrásait is igénybe kell vennie, de ugyanolyan hasznos más nyelveken is közölni a történetünkrõl írt munkákat.

Az est zárásaként a kiadó két legújabb mûvét mutatták be. A Pál-Antal Sándor gondozásában ötkötetesre tervezett Székely Székek a 18. században címû sorozat elsõ kötete – Marosszék 1701–1722 között –, illetve Tüdõs S. Kinga gondozásában megjelent Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és fõemberek végrendeletei 1600–1660 címû munka kapcsán elhangzott: nemcsak a huszadik, a megelõzõ századok is bõséges, feltárásra váró forrást õriznek.