TIFF: németül hallgatott Bogdán Zsolt

A Deák Krisztina rendezte Aglaja, illetve a Kincses Réka által jegyzett Szülőföld, szex és más kellemetlenségek című alkotásban Bogdán Zsolt játssza a főszerepet, Bergendy Péter A vizsga című thrillerében pedig Dimény Áront láthatjuk. Ezenkívül Szabó István Az ajtó című filmjét is bemutatták, amely Szabó Magda azonos című regénye alapján készült.

Amint a délelőtti sajtótájékoztatón kiderült, Bogdán Zsolt mindkét filmszerepe hosszas és alapos felkészülést igényelt. A Szülőföld, szex és más kellemetlenségekben nagyrészt németül kellett beszélnie, mindezt úgy, hogy partnere egy németül és magyarul is jól tudó, ám amatőr színésznő volt, aki akkor lendült bele a játékba, amikor improvizálhatott. „Úgy oldottuk meg, hogy a német szereplők improvizálhattak, és volt egy bizonyos mondat, amit Zsolt is értett, így amikor az elhangzott, tudta, hogy ő következik. Amúgy fogalma sem volt, hogy a többiek miről beszélnek, mégis száz százalékig jelen volt a szituációban” – magyarázta Kincses Réka.

Az Aglajában Bogdán Zsolt egy cirkuszi artistát alakít, akinek meglehetősen bonyolult műveleteket kell végrehajtania. „Zsoltot a Ványa bácsi budapesti előadásán láttam, és azonnal tudtam, hogy rá van szükségem a szerephez” – tudtuk meg Deák Krisztinától.

Horrorfilmet forgat Bergendy Péter

Bergendy Péter szintén korábbi alakításai alapján választotta ki Dimény Áront. A rendező rámutatott: több filmben is látta a kolozsvári társulat tagját, aki leginkább a Kalandorok című alkotásban nyújtott alakításával fogta őt meg. „Már akkor világos volt, hogy dolgoznom kell Dimény Áronnal” – fogalmazott Bergendy, aki azt is elárulta: legközelebb horrorfilmet forgat, amelynek cselekménye 1918-ban, egy magyar faluban játszódik, amelyet a háború után kísértetek szállnak meg.

Kedden Cristi Puiu filmrendező, a TIFF idei reklámkampányának alkotója – egyúttal a zsűri tagja – tartott közönségtalálkozót. „A színészet mint mesterség márpedig nem létezik, bárki el tud játszani egy adott karaktert” – vágott bele a dolgoz közepébe a rendező.

Puiu elmondta: filmjei szereplőit csak azért nem választja az utcáról, mert a forgatás hatalmas nyomást helyez minden résztvevőre, ezt pedig kevesen tudják heteken keresztül elviselni. „Ha bárkiben bízhatnék, és tudnám, hogy az illető nem hagy ott a harmadik nap után, nem érdekelnének a színészek. Nem szakemberekre, hanem karakterekre van szükségem” – fogalmazott.

A délutáni beszélgetés egyébként kiváló hangulatban telt, a rendező folyamatosan megnevettette közönségét hol vicces, hol egyenesen botrányos kijelentéseivel. Ha a helyszínen tartózkodtak volna a hazai filmipar más képviselői, minden bizonnyal rövid időn belül sértődötten vonultak volna ki a főtéri sátorból. Puiu nemcsak rendezői hitvallását osztotta meg, de élesen bírálta a román filmalkotók többségét, akik szerinte nem „román nézőknek, hanem külföldi kritikusoknak” rendeznek. Rögtön ezután megjegyezte: „én elsősorban magamnak alkotok.”

Pálfi György: a közönség lenyűgöző

A rendező szerint a film fordítói művelet, az alkotó megpróbálja láttatni a világgal, ami a fejében van, ez azonban a legjobbaknak is csak 60–70 százalékban sikerül, hiszen a mű a készítés alatt folyamatosan változik – főként a külső körülmények miatt. „Minden rendező célja, hogy az eredmény természetes legyen – a film megszűnjön filmnek lenni. Ugyanakkor minden forgatás a teljes stáb számára új tapasztalat, soha nem lehet a korábbi élményekből építkezni” – vallotta.

Cristi Puiu a TIFF zsűrijének szerdán tartott sajtótájékoztatóján is hozta a formáját. Arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc román rendezője, csak annyit mondott: „természetesen én.” A zsűri egyébként – amelynek Puiu mellett Pálfi György rendező, Frederic Boyer, a New York-i Tribeca filmfesztivál művészeti igazgatója, Lynda Myles producer és Franziska Petri színművésznő is tagja – rendkívül elégedett az idei versenyszekcióval, de elmondásuk szerint nemzetközi szinten a teljes program megállja a helyét.

A Taxidermiát is jegyző Pálfi György hangsúlyozta: lenyűgöző, hogy mennyi embert megmozgat a kolozsvári fesztivál, ahol egy hétfő délutáni vetítésen is teltház van. Pálfi egyébként kétféle behatásról beszélt a mozival kapcsolatban: a gyermek- és tinédzserkorában látott alkotások a szívében maradtak meg, a húsz éves kora után megtekintettek pedig a fejében élnek tovább.