Balázs Imre József: nemcsak a megőrzés a fontos, hanem a nagyközönség számára elérhető formában való tálalás
Fotó: Facebook
Erdélyi kitekintésű, kolozsvári központú irodalmi múzeumot kellene létrehozni, ugyanakkor rengeteg kívánnivalót hagy maga után az irodalmi hagyatékok megőrzése és feldolgozása, így fontos értékek kallódhatnak el, és kophatnak ki a köztudatból – mondta el a Krónikának Balázs Imre József irodalomtörténész. Az egyetemi oktató kifejtette, sokat tehetne a szakma, illetve az erdélyi kultúrafinanszírozás az irodalmi hagyatékok programszerű feldolgozásáért, harminc évvel a rendszerváltás után már felhalmozódott az a tudásanyag és szakmai tapasztalat, amit nagyszabású vállalkozás foghatna össze.
2020. január 25., 15:582020. január 25., 15:58
„Örülnék, ha Erdélyben erősebb lábakon állna az irodalmi hagyatékok megőrzése és feldolgozása – ha létrejönne például egy kolozsvári irodalmi múzeum. Ez a kérdéskör egyre sürgetőbbé válik” – így nyilatkozott a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat év végi kérdésére.
– Pontosabban milyen tekintetben lenne sürgős és fontos az irodalmi hagyatékok megőrzése, mi a legégetőbb tennivaló?
– Több, napi szintű tapasztalatom alapján tartom fontosnak egy új irodalmi múzeum létrehozását. Néhány, nemrég elhunyt erdélyi irodalmár, akiknek több mint húsz éven keresztül közeli munkatársa lehettem – Kántor Lajost és Horváth Andort említeném most közülük – hagyatéka, munkássága az erdélyi kultúra kiemelkedő értéke. Azon dolgozva diákok bevonásával, hogy hátrahagyott műveik, dokumentumaik a közösség számára hozzáférhetővé, kutathatóvá váljanak, számos gyakorlati, a tárolást, feldolgozást, publikálást gátoló tényezőbe ütközöm, és ezt elsősorban intézményes problémának látom, egyáltalán nem a személyes szándékok és a hozzáállás jelenti az akadályt. A névsor sajnos hosszan bővíthető: Fodor Sándort, Egyed Pétert, Mózes Attilát, Lászlóffy Csabát, Bréda Ferencet és persze Kányádi Sándort említeném azok közül, akik nemrég távoztak közülünk, s akiknek az életművéért, hagyatékuk programszerű feldolgozásáért sokat tehetne a szakma, illetve az erdélyi kultúrafinanszírozás. Minden esetben, amikor a család, az örökösök – akár helyhiány, akár anyagi források szűkössége miatt – azzal szembesülnek, hogy nincs kialakult formája-útvonala a hagyatékok feldolgozásának és megőrzésének, a segítségükre kellene sietni, különben az erdélyi kultúra fontos értékei kallódhatnak el, és kophatnak ki a köztudatból. Egyéni megoldások születnek ugyan, de hiányzik a kiszámíthatóság, a tervezhetőség. Véleményem szerint ez olyan kérdés, amit az erdélyi közösségnek elsősorban önerőből, saját intézményes kereteket teremtve kellene megoldania, nem zárkózva el természetesen partnerségektől a közös célok elérése érdekében.
– Mit kellene tartalmaznia egy kolozsvári irodalmi múzeumnak?
– Egyik első munkahelyem a kolozsvári Szabédi-emlékház volt, akkor került az emlékházba megőrzésre Szabédi kézirathagyatéka mellé Méliusz József könyvtára és néhány személyes tárgya – és ott került elhelyezésre a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon akkor még készülő köteteinek munkaanyaga.
A Szabédi-emlékházat az EMKE működteti, gyorsan kiderült viszont, hogy két-három további íróhagyaték befogadása után, az épület bővítésével sem sikerült megfelelő méretűvé alakítani és tervezett szerepének megfelelő, bővülő stábot toborozni a működtetésére. A klasszikus múzeumi struktúra mellett (kézirattár, könyvtár, médiatár, relikviatár, adattár) már 1999-ben arról beszéltem, hogy események, kiadványok, az életműveket a nagyközönség számára is népszerűsítő projektek tehetnék élővé a múzeumot.
– Egy erdélyi kitekintésű irodalmi múzeumnak is lenne létjogosultsága?
– Különbözőképpen vethető fel egy kifejezetten kolozsvári vagy egy erdélyi magyar irodalmi múzeum koncepciója: ha a kolozsváriságára összpontosítanánk, akkor ennek nyilván a román és a német kulturális örökség is része kellene hogy legyen – ebben a magyar kultúra valószínűleg mellékszerepet töltene be. Bevallom, én a magyar hagyatékok kérdését éreztem megoldatlannak, és eleve erdélyi kitekintésű múzeumra gondoltam, kolozsvári központtal.
– És kinek kellene elsősorban ezzel foglalkoznia, konkrét lépéseket tennie?
– Többféle modellt el lehetne képzelni. Ha a kutatási, akadémiai dimenzió felől közelítjük meg a kérdést, akkor a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület is fontos partnere lehetne egy ilyen intézménynek – egy ilyen koncepciótervet (Erdélyi Magyar Irodalmi Intézet) is készítettem egyébként 2006-ban, amelyet megmutattam az akkor még csak körvonalazódó Kolozsvári Akadémiai Bizottság döntéshozóinak. Végül a KAB profilja más irányban alakult, számomra is egyéb kutatási projektek kerültek előtérbe. De azt gondolom, annak a tervnek is számos aktuális mozzanata van.
Bármelyik opció valósulna meg, azt hiszem, egy ilyen méretű vállalkozás elképzelhetetlen az egyetemi szféra, a doktori és posztdoktori szintű kutatások bevonása nélkül, hiszen a kutatói utánpótlás és a szakszerűség az egyetemi kutatások során alakul ki.
– Az irodalmi hagyatékok megőrzése és feldolgozása kinek a hatásköréhez tartozna?
– Mindegyik részmunkakörhöz szakemberekre van szükség: végső soron irodalomtörténészek, könyvtárosok, muzeológusok együttműködésére, hiszen nem csupán maga a megőrzés a fontos, hanem a nagyközönség számára elérhető formában való tálalás, a publikálás, illetve az oktatási folyamatokba való beépítés is. Úgy hiszem, harminc évvel a rendszerváltás után már felhalmozódott az a tudásanyag és szakmai tapasztalat, amit egy ilyen nagyszabású vállalkozás összefoghatna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!