
2011. november 02., 07:222011. november 02., 07:22
Egyik távozó színművész sem kívánta megindokolni, miért vált meg a társulattól. Rappert Gábor mindössze annyit mondott, hogy egy igen összetett problémáról van szó, melyben személyes okok is szerepelnek, ezért nem kívánja a nyilvánosság elé tárni, mi állt döntése hátterében. Kilátásba helyezte ugyanakkor, hogy egy időre búcsút mond a színészkedésnek.
Nagy Csongor pedig annyit közölt, hogy nem volt számára könnyű a döntés, és szintén azt fontolgatja, hogy nem lép többé színpadra. Értesüléseink szerint a társulat tagjai közül többen kifogásolják Keresztes Attila művészeti igazgató hozzáállását, gyakran találják bántónak a megnyilvánulásait. Mindemellett elismerik, hogy kiváló szakember, és sokat javított a szatmári színjátszás színvonalán az elmúlt két évben.
Maskulik Csaba városi tanácsos, a színház igazgatótanácsának tagja több ízben megpróbált közvetíteni az érintett felek között. Keresztes Attila vonatkozásában elmondta: ő sem kérdőjelezi meg művészi érdemeit, azonban úgy véli, merész kísérleteivel kapcsolatban hatékonyabban kellett volna kommunikálnia mind a társulat tagjaival, mind a közönséggel. A képviselő kifejtette: a színháznál tartott egyeztetőülésre személyesen hívta meg a városvezetőket, azonban sem a polgármester, sem az alpolgármester nem jelent meg a találkozón.
„Úgy vélem, fenntartóként az önkormányzatnak képviseltetnie kellett volna magát, és olyan irányba kellett volna terelniük az eseményeket, hogy a szatmáriak kedvenceinek számító két színész ne váljon meg a társulattól.” A művészek egyébként találkoztak a polgármesterrel, Ilyés Gyula azonban úgy vélekedik, belügynek számítanak a problémák, ezért nem tartja magát illetékesnek a gondok megoldásában. Az esetleges plusz anyagi juttatásokra vonatkozó kérdésünkre elmondta: be vannak fagyasztva a bérek a közszférában, így nem áll módjukban nagyobb fizetést adni a társulat tagjainak, és két éve a pluszjuttatások folyósítását is jogszabály tiltja, ezért nem lát esélyt a bérek emelésére. Hozzátette: jelenleg készül a közalkalmazottak 2012-es bérezésére vonatkozó jogszabály, és az abban foglaltaktól függ, hogy mennyit kereshetnek jövőre a színház munkatársai.
A szatmári társulat tagjai egyébként siralmasan rosszul keresnek – sokan kénytelenek 500-600 lejből megélni – holott jó néhányan reggeltől estig dolgoznak. Béremelésre utoljára 2008-ban lett volna lehetőség, akkor viszont addig odázták a dolgot, amíg hatályba lépett a fizetésnövelést tiltó rendelet. Amint a színház igazgatói az évadnyitó sajtótájékoztatón elmondták: országos viszonylatban is a legkevesebbet keresik a szatmári társulat tagjai. Az anyagi gondokból kifolyólag egyébként eleve két magyar színésszel kevesebb állt a 2011–2012-es évadban színpadra. Csíki Orsolya és Nagy Antal, akik a nyári szünetben Angliában vállaltak munkát, kinn maradtak, ugyanis ott körülbelül kétnapi takarítással megkeresnek annyit, amennyiért itthon egy hónapig dolgoznak.
A társulat egyik, szintén névtelenül nyilatkozó tagja lapunk érdeklődésére elmondta: az, hogy Keresztes Attila kiváló színházi szakember, kétségtelen, ugyanis az elmúlt két évben hihetetlenül sokat emelt a szatmári színjátszás nívóján. Azt is elismerte viszont, hogy vezetői stílusa sokaknak nem tetszik, úgy vélte azonban, hogy ezt „meg lehet szokni”. „Jó lenne, ha végre valaki észrevenné, hogy a szatmári társulat tagjai lassacskán éhen halnak” – sommázta észrevételeit, hozzátéve, hogy a pénztelenség miatt az emberek sokkal érzékenyebbé, sértődékennyé váltak.
A művészeti vezetővel kapcsolatban még elmondta, hogy egy tehetséges, ambiciózus fiatalemberről van szó, aki keményen hajtotta a társulatot, hozzátette ugyanakkor, hogy „a szánhúzóknak néha enniük is kéne adni”. Keresztes Attila tegnap nem kívánt nyilatkozni a társulatot érintő problémákról, mint kifejtette, ha lesz mondanivalója, azt majd hivatalos formában közli a sajtóval. Stier Péter megbízott vezérigazgató tegnap szintén nem kívánt nyilatkozni lapunknak. Elmondta viszont, hogy hétfőn összehívnak egy sajtóértekezletet, melynek keretében világossá teszik majd a közönség számára, hogy mik a gondok a színháznál, és hogyan kívánnak javítani a kialakult helyzeten.
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.