és felidézzék a rendszerváltás óta eltelt időszakot. Erőfeszítése azonban többször hiábavalónak bizonyult, a meghívottak közül többen is előrebocsájtották: csak a szöveget olvassák fel, beszélni nem akarnak róla.

Irodalmi szöveg mint trójai faló

Pedig Balázs Imre József úgy vélte, a nemrég elhunyt Kántor Lajos irodalomtörténész a kötet és a beszélgetés kezdeményezőjeként egyfajta „személyes irodalomtörténetnek” szánhatta a találkozót. Rámutatott, a 34 erdélyi magyar szerző művét tartalmazó, Kántor László képeivel ellátott kiadvány megjelenése idején,

Ez egy reprezentatív névsora az erdélyi magyar irodalom elmúlt évtizedeinek, mondta a moderátor, hozzátéve, hogy az antológia ellenben „nem egy nagyon vidám körkép”.

Mint felidézte, szerkesztőként azt látta, hogy a cenzorok jobban féltek, mint a szerkesztők, tartottak attól, hogy a szerzők „valamit eldugtak” szövegeikben, ami többnyire igaz is volt. A cenzorok szemében az irodalmi szöveg olyan volt, mint a trójai faló, mesélte a költő, aki szerint állandó pingpongharc folyt szerkesztők és cenzorok között. Ráadásul utóbbiak nem Homéroszon nőttek fel, előfordult, hogy cipőfelsőrész-készítők voltak, és „saját maguktól féltek”, attól rettegtek, hogy valamit elnéznek, nem vesznek észre, és az az állásukba kerül.

Balla Zsófia költő Fellegvár-ihlette versét olvasta fel, rámutatva: ez nemzedékük jelképe volt, olyan hely, mely „az életünk fölé magasodik” és ahova menekülni lehet.

Félelmek és remények

Markó Béla költő úgy vélte, a kötet összeállítása egyszerre volt végtelenül pesszimista és optimista vállalkozás Kántor Lajos részéről, hiszen azok, akik belekerültek, tudták: nem biztos, hogy túlélik a zsarnokságot, a kommunista rendszert.

- jelentette ki Markó Béla, külön megköszönve a második kiadás megjelentetését, mely elmondása szerint hosszú hallgatás után újra versírásra késztette.

és volt, aki elmenekült előle, más pedig tervekkel, célokkal próbálta emberközelivé tenni. Így a kötetben a reménytelenség is megmutatkozik. „Ez egy sötét, zavaros korszak volt, és a rákövetkező a forrásé és kiforrásé, de nem a nemes cefrének a kiforrása, hanem annak, ami a csatornában van” - jellemezte az időszakot a filozófus. Úgy vélte, arra a kérdésre, hogy jelenleg van-e remény, nagyon nehéz lenne válaszolni.