
Székely László „fő műve”, a temesvári Piarista Gimnázium
Fotó: Keresztes Péter
A Temesvári Magyar Nőszövetség kezdeményezésére idén januárra készült el a bánsági város egykori főépítészének, Székely Lászlónak emléket állító, illetve a munkásságát bemutató dokumentumfilm. A közel félórás alkotás készítőit, Szász Enikőt és Keresztes Pétert kérdeztük a filmezés folyamatáról és hátteréről.
2021. május 09., 15:452021. május 09., 15:45
2021. május 11., 12:192021. május 11., 12:19
A Nagyszalontán született Székely László (1877–1934) a magyar szecesszió egyik nagymestere volt, aki közel két évtizeden át volt Temesvár főépítésze. A Temesvári Magyar Nőszövetség évtizedek óta próbálja felhívni a figyelmet munkássága, öröksége fontosságára. Ebben a munkában egy fontos állomást jelent a Székely László, a városépítő című film elkészülte, mely új médiumként, illetve többnyelvű eszközként sokakhoz eljut a készítők reményei szerint.
A film rendezője, producere és ötletgazdája Szász Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színésznője, rendezője, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke. Arra a kérdésre, hogy miért ilyen fontos számukra, számára Székely László, elmondta, hogy
„Újrafelfedezésének, életműve feltárásának és megismertetésének, emléke ápolásának és tovább éltetésének folyamatát a Temesvári Magyar Nőszövetség égisze alatt már több mint két évtizede végezzük. 1998-ban az életmű közismertté tételének legdirektebb módját egy épületfotó-kiállítás létrehozásában láttuk, melyet aztán az évek folyamán többször bemutattunk Temesváron, kétszer Budapesten, majd Szalontán, Szegeden, Gyulán, Békéscsabán” – idézte fel Szász Enikő.
Az alkotó szerint eddig is nagyon sokat tettek az építész emlékének ápolásáért: 2002-ben emlékévet szerveztek a művész születésének 125. évfordulója alkalmából, ekkor állíttattak egy bronzplakettet is magában foglaló háromnyelvű emléktáblát a főművének tekintett Kegyesrendi Főgimnázium (ma Gerhardinum Katolikus Líceum) főbejáratánál. Ugyancsak ekkor a tárlati anyag felhasználásával kiadtak egy fotóalbumot is, melyet Szekernyés János temesvári művészeti író, helytörténész háromnyelvű (magyar, román, angol) tanulmánya vezetett be.
– fogalmazott a rendező.
Székely László szobra Temesváron
Fotó: Keresztes Péter
Az emlékév zárásaként, a Temesvári Magyar Nőszövetség nevében Szász Enikő által benyújtott kezdeményezés nyomán, Temesvár önkormányzata post mortem a város díszpolgárává avatta az építőművészt. Illetve az is neki köszönhető, hogy a Szakáts Béla temesvári szobrászművész által készített mellszobor emléket állít Székely Lászlónak a város Carmen Sylva parkjában.
– fogalmazott a színésznő.
A művészettörténeti, építészettörténeti háttér kapcsán Szász Enikő kijelentette, hogy a kutatómunka oroszlánrészét Szekernyés János, az album és a dokumentumfilm szövegének szerzője végezte. Hosszú ideig tartó levéltári kutatás eredményeképpen ő térképezte fel és azonosította a Székely László által tervezett vagy épített köz- és magánépületeket, annak a szakmai dokumentációnak a felhasználásával, amely a leszármazottak tulajdonában van. „Nemcsak a tervrajzokat, hanem a családi fotókat is az utódok bocsátották rendelkezésünkre.
– közölte a rendezőnő.
Szász Enikő nemcsak rendezője, hanem ötletgazdája is volt a filmnek
Fotó: Facebook/Temesvári Rádió
Sok dokumentumot gyűjtött össze különböző forrásokból (internetről, régi újságokból) Momír Dorottya, a Temesvári Magyar Nőszövetség helytörténeti búvárkodással foglalkozó tagja, de alapos kutatómunkát végzett Keresztes Péter is, a film operatőr-szerkesztője, aki nemcsak az album, hanem a Magyar Földrajzi Társaság képanyagából, a Római Katolikus Püspökség levéltári anyagából is válogatott.
Szász Enikő kifejtette, hogy a dokumentumfilm elkészítésének célja mindenekelőtt Székely László életművének megismertetése volt, hiszen annak ellenére, hogy a Temesvári Magyar Nőszövetségnek sikerült visszahoznia Székely Lászlót a feledésből, és manapság nincs olyan helytörténeti kiadvány, városkalauz, album vagy építészeti szakmunka, amely ne hivatkozna Szekernyés János könyvére, az építőművész neve még mindig nem ivódott be kellőképpen a köztudatba.
– szögezte le az alkotó.
A temesvári régi vágóhíd épülete. Székely László „nagy vágóhídépítő" volt, több városba is tervezett vágóhidat
Fotó: Keresztes Péter
Szász Enikő arra is kitért, hogy a tavaly ősszel hivatalba lépett új városvezetés kinyilvánította szándékát Temesvár régi pompájának visszaállítására, így remélik, hogy 2023-ra, azaz amikorra kitolódott a koronavírus-világjárvány miatt a város Európa Kulturális Fővárosa címének gyakorlati „viselése”, Temesvárnak sikerül majd a legszebb arcát mutatnia. Ennek ellenére a filmből (is) kiderül, hogy vannak olyan épületek, melyek sorsa hányatott és szomorú. ilyen például a temesvári Magyar Ház, melyet az építőművész tiszteletdíjáról lemondva tervezett. Székely László kései munkája a legnagyobb világválság idején, 1929–30-ban épült közadakozásból a temesi szórványmagyarság művelődési házaként.
„A második világháború után kisajátították, többek között a kommunista propaganda szócsövei, a különböző nyelvű helyi sajtótermékek szerkesztőségei kaptak benne helyet.
A ház visszaszolgáltatására nem volt meg a politikai akarat, a perek bürokratikus ingoványába fulladt a visszaigénylés folyamata” – idézte fel Szász Enikő.
Korabeli fénykép Temesvár egykori főépítészéről
Fotó: Keresztes Péter
A film, illetve a forgatás „technikai” részleteiről Keresztes Pétert, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának munkatársát kérdeztük, aki a film operatőre és vágója is volt. Keresztes Péter úgy került a projektbe, mint a térség egyik „alap filmes embere”, illetve mivel közismert az érdeklődése az ilyen témák iránt.
Azt is hozzátette, hogy ezen gondolat nyomán töreketek arra, hogy a film ne egy unalmas ismeretterjesztő film legyen, hanem egy látványos, élvezhető alkotás.
Keresztes Pétertől azt is megtudtuk, hogy a filmnek létezett egy úgymond korábbi verziója is: néhány évvel ezelőtt készítettek néhány felvételt, melyek közül sokat felhasználtak ebben a tévés verzióban is. A filmes azt is kiemelte, nagyon örült, hogy bár Szász Enikő ötletei, illetve Szekernyés János kutatási eredményei alapján született meg a film, ő szabad kezet kapott az alkotásban.
A Polgári Menházalap Gyárvárosi Bérházának sarokdísze egy huszár, kinek pajzsán a magyar címer látható
Fotó: Keresztes Péter
A korábbi „verzió” kapcsán Keresztes Péter azt is kiemelte, hogy a régebbi felvételek nagyon sokat segítettek most nekik, hiszen így sok olyan épületről voltak felvételeik, amelyeket a mostani forgatás alatt, felújítás miatt nem lehetett megörökíteni, mivel fel vannak, voltak állványozva, le vannak takarva. A filmben sok, drónnal készített felvétel is látható, amelyek kapcsán a filmes szakember azt mondta, hogy több szempontból is fontos voltak. Egyrészt ma már szinte elvárás egy ilyen jellegű dokumentumfilmben, hogy legyenek efféle „látványelemek”, másrészt lehetőséget nyújtottak az épületek, a város új, nem szokványos perspektívából történő megmutatására.
A drónos felvételeket egy külsős cég készítette, amelynek tapasztalata volt az ilyen jellegű munkában, illetve meg voltak a szükséges engedélyeik is.
Keresztes Péter, akinek egyfajta személyes kötődése is van a filmhez, mivel a nagyapja Marosvásárhelynek volt főépítésze, azt is megemlítette, hogy Temesváron a földrajzi, nemzetiségi adottságok miatt nagyon sok az elhagyatott, elhanyagolt épület. Szerinte ezért is fontos lenne, hogy a városba újonnan, azaz az elmúlt 20–30 évben betelepedett emberekben is tudatosítsák az épületek, az épített örökség fontosságát.
Keresztes Péter az operatőri és vágói feladatok mellett a levéltári kutatásból is kivette a részét
Fotó: Keresztes Péter
Keresztes Péter azt is hangsúlyozta, fontos volt számukra, hogy ne egy „száraz” dokumentumfilmet készítsenek: hogy az épületek, illetve Székely László munkásságának bemutatása ne legyen olyan, mintha egy lexikon szócikkeit olvasnák fel.
A film elérhető a Youtube-on, a Facebookon, levetítették a Román Televízió Magyaradásában, a TVR 1-en és a TVR 3-on is, a temesvári területi televízió is többször műsorára tűzte, több ezer emberhez eljutott. A film román felirattal érhető el, illetve az alkotók elmondták, hogy elkészült a szöveg angol fordítása is, így a közeljövőben elkészítik a film angol feliratozású változatát is.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
szóljon hozzá!