
2011. április 08., 11:322011. április 08., 11:32
Egyrészt izgalommal vegyes öröm, hiszen a sci-fi egyik nagymestere izgalmas, sokszor filozofikus hangvételű regényeiben, novelláiban sajátos univerzumot hozott létre, amelyben nem csupán a jövő hiperfejlett társadalmainak várható erkölcsi problémáit vázolta fel, de gyakran a mindennapi életben is megjelenik a fantasztikum. Másrészt viszont aggodalom is vegyül az örömbe, hiszen Dick műveiből, nyúlfarknyi novelláiból nehéz az alaphangulatot megőrző egész estés filmet forgatni – így az alkotók rendszerint jellegzetes klisékkel turbózzák fel a történeteket, Hollywood-kompatibilissé téve azokat. Nem véletlen, hogy Dick műveiből kevés igazán jó film készült – A szárnyas fejvadász, Az emlékmás, a Különvélemény és talán Az imposztor sorolható a jobb művek közé.
A fentebb vázolt jelenség áldozatává vált a szerző ötvenes években írt rövid novellája, A helyreigazító csoport is, amelyből most Sorsügynökség címmel készült film. A novella alaptörténete: egy hivatalnok nem a megszokott időben érkezik meg a munkahelyére, és azzal szembesül, hogy ott mintha megfagyott volna az idő – kollégái különféle testhelyzetekben megmerevedve állnak vagy ülnek, és titokzatos, fehér ruhás alakok igazítgatnak rajtuk, illetve a berendezésen. Elmenekül, de később a helyreigazítók főnöke – akit akár Istennel is azonosíthatunk – magához szólítja, és elmagyarázza neki, hogy a tevékenységükre szükség van, hiszen ezáltal jobbá teszik a földi életet, ezúttal éppen a hidegháborús feszültséget kísérlik meg beavatkozásuk révén enyhíteni. A főhős elfogadja és hasznosnak találja a helyreigazítók létét – a Sorsügynökség című film azonban nem is állhatna ezzel szögesebb ellentétben.
Az eddig inkább forgatókönyvíróként jeleskedő rendező George Nolfi – aki ezúttal is magára vállalta a történet megírását – egy ősi motívumot, a végzetével szembeszálló hős görög mítoszokból ismert figuráját helyezte a történet középpontjába. Ami érdekes alapszituáció – lenne, ha valóban a gonosz Sorsügynökség zsarnoksága elleni küzdelemről, az emberi szabadságról szólna, nem pedig egy átlagon aluli romantikus történetet csomagoltak volna sci-fi mázba. A főhős a Matt Damon alakította politikus, David Norris, aki választási vereségének estéjén fut össze álmai nőjével, ám, mint kiderül, az élete könyvében – azaz a Tervben – már nem az van megírva, hogy összejöjjenek, ezért a Sorsügynökség ügynökei mindent megtesznek azért, hogy távol tartsák őket egymástól. Az Ananké – azaz a leküzdhetetlen szükségszerűség – ellen küzdő görög hősből így romantikus hősszerelmes lesz, aki a gonosz kalaposok elleni küzdelem során mindent elkövet a happy end érdekében.
A Sorsügynökséggel azonban sajnos nem ez az egyetlen probléma. A történetet számos logikai döccenő teszi mérsékelten élvezhetővé, a mindenható sorsügynökök például nagyon könnyen átrázhatók. Ráadásul meglehetősen kínos az a magyarázat is, amellyel Nolfi azt indokolja meg, miért kell az ügynököknek 2011-ben úgy kinézniük, mintha a Hoover-féle aranykor idejének FBI-ából szalajtották volna őket: az ötvenes-hatvanas éveket idéző szabású kalapok azért szükségesek, mert az Elnök úgy rendezte el a dolgokat, hogy csak a fejfedő viselete biztosítja számukra a mindenhatóságot.
A főszereplők sem alakítanak különösen figyelemre méltót – Matt Damon néha nagyon kétségbeesetten önmarcangoló képet tud vágni, Emily Blunt pedig egyszerűen szép, de ettől még nem lesz emlékezetes a film. A Sorsügynökség egy újabb elvetélt kísérlet Philip K. Dick megidézésére – a mester rajongóinak nem ajánlott, a romantikus filmek szerelmeseinek viszont bizonyára csemegének számít majd. A film bebizonyítja, hogy a végzet elől lehet menekvés, de a klasszikus műveket korlátolt képzelőerejük miatt méltóan mozivászonra alkalmazni képtelen forgatókönyvírók elől nincs. n Balogh Levente
Sorsügynökség (The Adjustment Bureau. Amerikai thriller, 106 perc, 2010). Rendezte: George Nolfi. Producer: Ball Carraro, Michael Hackett. Szereplők: Matt Damon, Emily Blunt, Elise Sellas, David Norris, Terence Stamp, Jogn Slattery, Anthony Mackie. Írta: George Nolfi. Kép: John Toll. Zene: Thomas Newman. Értékelés az 1–10-es skálán: 6
A marosvécsi Kemény-kastély ad otthont a Helikon 100 jubileumi írótalálkozónak és emlékrendezvénynek, amely méltó módon idézi fel az Erdélyi Helikon száz évvel ezelőtti indulását.
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e.
Bemutatóval zárja évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a közönség július 3-án és 4-én 19 órától láthatja a FESTEN című előadást Eugen Jebeleanu rendezésében.
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
szóljon hozzá!