Rom alatti emlékezet

Csak az elmúlt hétvégén tudtak nekilátni a romok eltakarításának az összedőlt kölni levéltár környékén. A szakadatlan eső miatt a daruk elsüllyedtek a felázott talajban, ráadásul a szerencsétlenség helyén egy hatalmas kráter is keletkezett, amely törmelékekkel volt tele.
A kölni városi levéltár március 3-án omlott össze, „magával rántva” két szomszédos épületet is. Az archívumban tartózkodók az utolsó pillanatban elhagyták az épületet, miután a közelgő katasztrófára egy „megmagyarázhatatlan” morajlás után az ott dolgozó építőmunkások figyelmeztettek.

A két szomszédos épületben is állítólag csak az a két személy tartózkodott, akiket a hatóságok eltűntnek nyilvánítottak, s egyikük holttestét már meg is találták.
Az észak-rajna-vesztfáliai városban drámai helyzet alakult ki. A szakadatlan eső következtében az elmúlt hét végéig nem tudtak hozzálátni a romok eltakarításához, amelynek mennyiségét a szakértők mintegy 800 tonnára becsülik. 

A terület megtisztítása heteket vehet igénybe. A hatóságok a város szélén üresen álló hatalmas csarnokokat béreltek, ahol további hetekbe telik majd a romok szelektálása, különös tekintettel a felbecsülhetetlen értékű levéltári kincsek – remélhetőleg legalább – egy részének megmentésére.

Európa és egyben Németország egyik legjelentősebb és legnagyobb archívumának összeomlása után több évszázados oklevelek, testamentumok, pápai, illetve császári rendeletek, történelmi könyvek, filmek, levelek válhattak a katasztrófa martalékává, bár halvány remény van arra, hogy egy részük a romok eltakarítása után még részben megmenthető, illetve restaurálható.

Az archívum legrégebbi dokumentuma 922-ből származott, s a levéltárban olyan történelmi nagyságok feljegyzéseit is őrizték, mint Napóleon vagy a háború utáni első kancellár, Konrad Adenauer, de nyoma veszett Karl Marx, Friedrich Engels, Hegel vagy éppen Heinrich Böll korabeli feljegyzéseinek is. S mindez csak töredéke azoknak az eltűnt iratoknak, illetve feljegyzéseknek, amelyek az elmúlt évszázadok, illetve évtizedek hírességeitől származtak.

A levéltári anyagok értékét jól jelzi, hogy azok 400 millió euróra voltak biztosítva.
A levéltár igazgatója szerint a négyemeletes épületben összesen 30 kilométert tett ki azoknak a polcoknak a hosszúsága, amelyeken a különböző dokumentumokat, leveleket, feljegyzéseket tárolták. A hetvenes évek elején átadott levéltári épület így is szűknek bizonyult, jelentős mennyiségű levéltári anyagnak a polcokon már nem jutott hely, így azokat ládákban tárolták.

A sors iróniája, hogy a ládákban őrzött dokumentumok nagyobb valószínűséggel élhették túl a katasztrófát, bár egyelőre ez is bizonytalan. A restaurálás pedig éveket vagy évtizedeket vehet igénybe.

A felelősség feltárása ugyancsak rendkívül vontatottan halad. Szinte bizonyos, hogy a levéltár összeomlása a metróépítés következményeként történt, de a tényleges mulasztásokkal kapcsolatban még folyik az egymásra mutogatás. A bírálatok középpontjában a kölni közlekedési vállalat áll, az azonban elutasít mindenfajta felelősségvállalást.

Szakértők szerint a több éve tartó metróépítés során „óriási hibák” történtek és „katasztrofális döntések” születtek. Ezek közé tartozott mindenekelőtt a talajvíz elszivattyúzása, amelynek következtében valósággal elfogyott a föld a levéltár és a környező épületek alól.
Hivatalos közlés szerint a levéltár szomszédságában több épület is veszélyeztetett.

A legtöbbet közülük kiürítették, több mint 60 családot költöztettek ki otthonaikból. De a távolabbi épületek lakosai szintén attól tartanak, hogy házaik is az archívum sorsára juthatnak.