Nem magánakció az irodalom, akkor van értelme, ha közösségi élménnyé válik – Nagy Zalán költő a rendhagyó irodalomórákról

„Mi összesen nyolc településen léptünk fel október és február között, főként iskolákban, »élesben«, a diákoknak bemutatkozva. Sorrendben a következő településeken:

Úgy fogalmazott, a kép dominanciáját viszont ő is érzékeli, a Helikon szerkesztősége rendszerint próbált „rájátszani” kép és szöveg viszonyára, például egyetlen fotóból kiindulva írtak a diákok történeteket, csupán a fantáziára és a nyelvre hagyatkozva.

Háromféle viszonyulás a kortárs irodalomhoz

Azt is megkérdeztük a fiatal költőtől, miként látja: az, hogy élő, „hús-vér” szerzők juttatják el az irodalmat az iskolákba, mennyiben lehet más, mint az, ha csak betűkön, szövegen keresztül találkozik a tizenéves az irodalommal.

Nincs hozzáférésük a diákoknak az újfajta irodalmi nyelvhez

Nagy Zalántól azt is megkérdeztük, mi a tapasztalata, az erdélyi középiskolásokat inkább a vers vagy a próza szólítja meg általában, és mik azok a „hívószavak”, tematikák, amik jól működnek az esetükben. „Kit a vers, kit a próza, de nem is lehet annyira kettéválasztani, inkább a milyenségükön van a hangsúly, nem pedig a műfaji meghatározásokon. Kortárs irodalom esetében fontos először olyan szövegeket felmutatni, amikhez egyszerűbb a kapcsolódás. Mondjuk egy Parti Nagy Lajos-vers könnyen kiválthatja a fent említett szokatlanság érzetét.

„Láttam a szemükben, hogy nem érdekli őket a vers, én pedig magamban igazat adtam nekik”

Azt is megkérdeztük Nagy Zalántól, mik voltak számára a legérdekesebb, legelgondolkodtatóbb visszajelzések, amik a diákok részéről a szerzők felé érkeztek. „Kiemelnék egy órát, amire nem helikonosként mentem be, hanem egyedül, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) színeiben – az E-MIL egyébként számos rendhagyó irodalomórát szervezett az elmúlt egy évben. Miután meséltem erről meg arról a diákoknak, felolvastam az egyik versemet, és a végére érve láttam a szemükben, hogy nem érdekli őket a vers, én pedig magamban teljesen igazat adtam nekik. Ekkor máshonnan közelítettem hozzájuk, kitaláltam egy közös alkotói játékot, hogy hozzunk létre valamit együtt, erre pedig már rá tudtak kapcsolódni. Tanulságos volt, hogy az irodalom nem magánakció, akkor van értelme és akkor történik, ha közösségi élményként tekintünk rá” – mondta a fiatal költő. Kiemelte, őt egyébként egyre jobban zavarja, amikor az érettebb szerzők imádják megmutatni, hogy „mi is van a tarsolyban”.

„Menni” tudni a verssel

Azt is megkérdeztük, ha a tapasztalatait összegezné, mit gondol, költői pályája alakulására hathat-e vajon és miként hathat az, hogy személyes olvasói visszajelzéseket kaphat a fiataloktól, akik a potenciális olvasói. „Természetesen hat rám az olvasói visszajelzés, szinte mindig úgy írok, hogy egy-egy szöveg befejezése után rögtön megmutatom a hozzám legközelebb állóknak. Ha célba ér náluk a vers, akkor sikerélményem van. Ez nem azt jelenti, hogy nem magamnak írok, csupán azt, hogy ha be tudják fogadni és »menni« tudnak a verssel, akkor az jó valószínűséggel azt jelenti, hogy sikerült beleilleszkednem egy bizonyos – irodalmi – hagyományba, hiszen az idők kezdetétől mindenkiben ott vannak ezek a hagyományok, kulturális minták, kollektív tapasztalatok és érzések, amelyek hiteles ábrázolásával hiteles versek születhetnek. Ha pedig nem a hozzám közelállók részéről, hanem mondjuk diákoktól jön visszajelzés, akkor is nagyjából ugyanez a helyzet” – mondta a fiatal költő.

A 2003-ban Marosvásárhelyen született Nagy Zalánnak rangos elismerésben részesült első verseskötete, az Atlasz vállára veszi a holdat, amely a Fiatal Írók Szövetsége és az Erdélyi Híradó Kiadó által közös gondozásában látott napvilágot 2024-ben a Hervay Könyvek sorozatban. Kérdésünkre, hogy mi a soron következő alkotói terve, úgy válaszolt, ezt nem fejtheti ki, mert az a hipotézise, hogy minél többet magyarázza valaki, hogy éppen mit csinál, annál kevésbé csinálja azt. „De titkolózni sem szeretek, és a rímhelyzet kedvéért: lesz benne személyes és közösségi tér, Föld és kozmosz, nehéz emberek, fáradt versek, Varjúvár és Farkas B.” – ennyit árult el következő alkotásairól.